hírlapiró és szerkesztő, szül. 1827. szept. 12. Bocskón (Máramarosm.), hol atyja államhivatalnok volt; L. első oktatását a máramaros-szigeti kegyesrendiek gymnasiumában nyerte; a VI. osztály végeztével a piarista rendbe lépett az akkor még az iskolákba be nem hozott görög nyelvet. Tanulmányait Szatmárt és Pesten folytatta. Mint növendékpap tanár volt Nagy-Becskereken. A szabadságharcz kitörésekor ő is társaival együtt honvéd lett. Perczel Móricz tábornok főhadnagy-segédtisztje volt és napi parancsait ő fogalmazta. A temesvári csatában megsebesült. A szabadságharcz után sok üldöztetésnek volt kitéve; hosszas rejtőzés után Pestre ment, a hol visszavonultan élt, irodalmi, paedagogiai s történelmi tanulmányokkal foglalkozva; de a szépirodalmat sem hanyagolta el; 1852-ben rendes munkatársa volt a Pesti Naplónak és az Uj M. Muzeumnak. Lefordította Ifjabb Plinius Leveleinek tíz könyvét, a Dicsbeszédet egészen és a görög classikusokból Demosthenes összes műveinek felét; a Religió Chryosostomus munkáinak fordításából közölt muatványokat. 1852 végén Bartakovics Béla egri érsek Cantu Caesar Világtörténete középkorának fordítását reá bízta. Nőül vette Tóth Kálmán költő nővérét Jolánt. 1855-ben tanár volt a budai gymnasiumban, 1858-59-ben a magyar nyelv és irodalom helyettes tanára a budapesti kath. főgymnasiumban. 1856. máj. 1. alapította a Tanodai Lapokat, mely 1871. jún. 30-ig fennállott; szerkesztésében jelszava volt; a keresztény és hazafias alapon álló haladás. 1860. jan. 1. alapította az Idők Tanuja cz. kath. politikai napilapot. Napilapja 1868. decz. 16. összeolvadt a Török János Pesti Hirnökével Magyar Állam czímen; felelős szerkesztője előbb Jósika Kálmán báró volt, 1870. máj. 1-től Lonkay, 1872-től ismét Jósika Kálmán báró, okt. 9-től Hornig Károly báró, 1875. júl. 1-től ismét Jósika Kálmán báró, okt. 9-től Hornig Károly báró, 1877. ápriltól Lonkay Antal 1888. aug. 29. történt haláláig; a lap kiadótulajdonosai előbb Török János és L., 1873-tól maga L., halála után örökösei. 1870. máj. alapította a Hunyady Mátyás kath. irodalmi intézetet, 1887-ben a vágsellyei választókerület képviselőjelöltje volt. Rész vett a Szent-István társulat kabelében létesített tudományos és irodalmi osztály megalakításában, amelynek tagja is volt. A magyar katholikus ügyeknek szenvedélyes védője volt; gyűjtött péterfilléreket és rendezett zarándoklásokat; ezen buzgó tevékenységének elismeréseül a pápa és szent Gergely-rend lovagjává, a Szent Szilveszter-rend kommendátorává és aranysarkantyús vitézzé nevezte ki. Választmányi tagja volt a Szent István és Szent László társulatnak. Több év óta betegeskedett, vese- és idegbaja gyötörte; Karlsbadban keresett gyógyulást; onnét balatonfüredi villájába tért vissza, hol 1888. aug. 29. meghalt.
Czikkei és ford. szinműve a Hölgyfutárban (1850. Tulvilági levelek és költemények, 1851. költ., 1852. Fénygolyók, 1856. Attilius Regulus dr. 3 felv. Metastasiótól, 20 aranynyal koszorúzott ford. olaszból); az Uj M. Múzeumban (1. 1850-51. Demosthenes és beszéde a rhodosziak szabadsága mellett, II. 1851-52. Szólonnak, az atheneiek számára írt honfiúi tankölteménye, bevezetéssel és jegyzetekkel, 1855. A Homerféle Békaegérharcz, Schiller legszebb elegiája: A séta, 1857. Hellász istenei Schillertől); a Pesti Naplóban (1852. 799. sz. könyvism., 1854. 288. sz. Koháry István, 1534., 1855. 304. sz. Erdősi, Sylvester János, 1855. I. 304. sz. Levele Stier Gottlieb wittenbergi tanárhoz, II. 18., 20., 23., 28., 30., 31. és 33. sz. Irjunk egyenlően); a Családi Lapokban (1853. Peru tört., föld- és népismei vázlatok, 1855. Költői levél Haas Mihályhoz, A kezesség műford. Schillerből); a Divatcsarnokban (1853. A kávé 1855. Női méltóság, műford. Schillerből); a Szikszói Enyhlapokban (1853. A szalamini ütközet, Herodotosz nyomán és költ.); a M. Sajtóban (1855. 83., 84., 1856. 3., 6. sz. Vegyes körszemle, leginkább magyar érdekek és mozzanatok fölött, kiválólag birálati irányban); a Család Könyvében (1856. A karavánok és karavánszállások keleten); a Budapesti Viszhangnak és Religiónak is munkatársa volt.
Munkái:
1. A magyar irodalom ismertetése a legrégibb időktől napjainkig. Olvasókönyv felsőbb tanodák használatára. A Szent-István társulat megbizásából. Pest, 1855. Két kötet. (Ism. M. Sajtó 99. sz.)
2. Gyakorlati német nyelvtan. Az austr. birodalombeli elemi tanodák II. és III. oszt. számára. Bécs, 1855.
3. Cantu, Caesar, Világtörténelem. Ford. Pest, 1857-77. és 1881. (IV-XV. kötet. Névtelenül.)
4. Magyar védhangok Krisztus és a kereszténység mellett, Renan és a Renanisták ellen. U. ott, 1864.
5. A rajztanítás alapvonalai, összekötve a főelemi IV. oszt. tanítói s tanulói számára írt módszertani útmutatással. Jarisch Antal után ford. Bécs, 1866.
6. Beszéd a kath. autonomiai kongresszus 1871. márcz. 18. gyűlésén. Pest, 1871. (tótul. U. ott, 1871.)
7. Ébresztő szózat. U. ott, 1872.
8. Az én első római utam és vaticani zarándoklatom 1877-ben. Bpest, 1879.
9. Az én második római utam, vaticani és lourdesi zarándoklatom. U. ott, 1882. Két rész.
Kiadta Környei János, A gymnasium és a reáltanoda. Pest, 1861. cz. munkáját.
Szerkeszette s kiadta a Tanférfiak, szülők s nevelők Évkönyvét 1860., 1861. 1863. és 1865-re négy évfolyamát; a Lehel Kürtjét 1871. októbertől 1873. márcziusig és a Mátyás Diákot 1871-től 1875-ig Budapesten.
Levele Simonffy Kálmánhoz, Buda, 1858. nov. 16. (a m. n. múzeumban.)
Leánya: Lonkay Lenke fordította Wildermuth Ottilia, Elbeszélések az ifjuság számára. Bpest, év n. cz. munkát.
Ferenczy és Danielik. M. Irók I. 300. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia X. 330. h.
Szinnyei Könyvészete.
Budapesti Napilap 1877. 347. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Közoktatás 1886. 19. sz. (L. irodalmi pályájáról) 1888. 32., 33. sz.
Magyar Állam 1886., 135., 1888. 200-203. sz.
Verédy, Paedagogiai Encyclopaedia. Budapest, 1886. 577. l.
1888: Nemzet 355., Vasárnapi Ujság 36. sz. arczk., Religio II. 18., Budapesti Hirlap 240., Egyetértés 240., Ország-Világ 36. sz. arczk., Fővárosi Lapok 240., Közművelődés 36-39., Népnevelő 15., 16. sz., Kath. Szemle 567. l.
István bácsi Naptára 1890. arczk.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XI. 648. l. (Zelliger Vilmos.)
Sziklay János, Negyven év a katholicismus történetéből. (A Magyar Állam 1859-1899.) Bpest, 1899. arczk. és gyászjelentés.