Kezdőlap

Mikes Kelemen (zágoni),

II. Rákóczi Ferencz kamarása, M. Pál és Torma Éva fia, született 1690. aug. Zágonban (Háromszék); atyja Thököly pártján levő erdélyi úr volt, kit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadta Heisternek, a ki őt Fogarason, 1700 körül kivéteztette. M. szülei reformátusok voltak, de mostoha atyja (Boer Ferencz) hatására már gyermekkorában a r. kath. hitre tért át, melynek élte végeig buzgó híve volt. A jezsuiták kolozsvári convictusában tanult. 1707-ben már II. Rákóczi Ferencz «belső inas»-a (apród) lett, a ki két év mulva «bejáró»-vá léptette elő. 1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott és M. puszta szeretetből és megható hűségből elkisérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Francziaországba, a hol 1713. jan. 13-tól 1717. szept. 15-ig időztek, mikor is III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párisban töltött idő elég alkalmat nyujtott neki a franczia culturával és irodalommal megismerkednie. Törökország partján, Gallipoliban okt. 10. kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a franczia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzaroviczi béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Aug. 24-től szept. 21-ig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, a honnét berándultak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végre 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Marmara-tenger partján, bujdosóink végleges szállásául, hova ápr. 24. érekeztek meg. Itt teltek el M. hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérhetését; M.-nek csak folyamodnia kellett volna amnestiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly halála után folyamodott az új királyhoz, Mária Teréziához hazatérhetésért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége. Ekkor szövődött M. életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyujtotta kezét. s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele M. életének legderűsebb sugara tünt el. A bujdosók is egyre gyérültek és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, M. szeretetének legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738-iki expeditiójában félkedvvel vett részt. Még örült, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba s a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. M. 1739. jún. 5. hagyta el Csernavodát és Bukarestbe utazott, hol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zayval Foksánig folytatta; szept. 4. közeledvén a muszka, visszafelé indult és 17. ismét Bukarestbe érkezett; itten lázzal küzdve sinlette át a telet. Majd beleunván a porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, hova 1740. máj. 26. elindulva Zayval, jún. 21. érkeztek meg. Mikor az 1741. hazakéredzkedés nem járt sikerrel, M. vallási megnyugvással tűrte sorsát. Unalmát könyvirással, franczia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el budosó társait; 1758. okt. 22-től Zay Miklós báró halála után egyedül maradt; rá szállt a főnöki méltóság. E végső években (1759-61) engedelmet nyert, hogy levelet válthasson a családjabeliekkel, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. Meghalt 1762. okt. 2. Rodostóban pestisben.

Munkái:

1. Törökországi levelek, mellyekben a II. Rákótzi Ferencz fejedelemmel bújdosó magyarok történetei más egyéb emlékezetes dolgokkal együtt barátságossan eléadatnak. Irta Mikes Kelemen az emlétett fejedelemnek néhai kamarása. Most pedig az eredetképpen való magyar kézirásokból kiadta Kultsár István, az ékesszólásnak tanítója. Szombathely, 1794. (K. I. az olvasóhozírt előszavával, kelt Szombathely, Bőjtelőhava 18. 1794. Rietaler Mátyás censor nyomt. engedélye kelt Budán 1792. júl. 10.). A munka 207 levélből álló sorozat, M.-nek egy Perában, Konstantinápoly mellett alkó nénjéhez. P. E. grófnéhoz intézve. Az első levél 1717. okt. 10., az utolsó pedig 1758. decz. 20. kelt. E levélsorozat tárgyilag tekintve is igen becses kutfő a Rákóczi-féle emigratio belső életére nézve. A levelek annyi elevenséggel, közvetlenséggel és kedves bizalmassággal vannak írva, hogy még nemrég is vitatták azt a nézetet, hogy a levelek valóságos missilis levelek voltak. Ma már eléggé be van bizonyítva, hogy M. soha sem küldte el e leveleket, maga P. E. grófné csak eszményi alak, s M-nél a levél csak irodalmi forma volt, hogy a bujdosók történetét és a maga emlékezéseit megörökítse. Egyik fénypontja leveleinek a tiszta, nemes, természetes előadás is, mindig szive szerint, egyszerűen és magyarosan beszél. A kéziratot Tóth Ferencz báró (Tóth A.-nak Bercsényi tisztjének volt a fia), a ki 1761-ben mint franczia tüzértiszt Konstantinápolyban járt, hol értesült M. haláláról, magával vitte Francziaországba; később mikor Tóth Magyarországba visszajött, Tarcsán Vasmegyében tartózkodott, ott is halt meg 1793. szept. 22-én; tehát még életében jutott M. műve Kultsár kezeihez; így írja le ezt Kultsár előszavában. Az eredeti kézirat Egerben, az érseki lyceumi könyvtárban van. Ujabban Toldy Ferencz adta ki az eredeti kéziratból életrajzzal; Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei. 2. kiadás Pest, 1862. Két kötet. Legújabban Abafi Lajos adta ki a Nemzeti Könyvtár X. kötetében Bpesten, 1880., mint Mikes Kelemen művei II. kötetét. Ezen levelekből Szemelvények is jelentek meg Erődi Bélától jegyzetekkel a Jeles Írók Iskolai Tárában (XVII. Bpest, 1882.) és a Magyar Könyvtár 196. füzetében Bpest, 1900. (Bevezetéssel és jegyzetekkel tllátta Bánóczi József..

2. Mulatságos napok. Beszély-cyclus. Az eredeti kéziratból, életrajzi bevezetéssel kiadta Abafi Lajos. Bpest, 1879. (Nemzeti Könyvtár II. kötet. Mikes K. művei I. kötet. Ez fordítása Gomezné Poisson Magdolna Angelica, Les journées amusantes. Páris, 1723 cz. 4 kötetes elbeszélésekből álló keretes művének. A keret meséje Boccaccio mintájára van szőve. M. hat novellát választott ki s a keretet magyar földre, a Szamos partjára tette át. E munkáját M. 1745-ben írta.).

Kiadatlan leveleit: Rodosto, 1760. márcz. 25. b. Huszár Józsefhez, a Marosvásárhelyi Füzetek (II. 1860.) és 1761. márcz. 19. ugyanahhoz, úgy szintén M. édesanyjának egyetlen levelét fiához 1722. decz. 22. Abafi Lajos közli M. 15 kisebb versével együtt a Petőfi-Társaság Lapjában (1877. I. 12., 13. és 1878. I. 13. sz.)

M. többi művei kéziratban vannak. Ezekből 15 kötet 1873-ban került a m. n. múzeumba; ezek időrendben a következők: 1. Az ifiaknak kalauzza az Isten uttyában. Az Sz. Irásból és az sz. Atyákból szedegetett keresztényi oktatások öt szakaszra osztva. Ut detur parvulis astutia: adolescenti scientia et intellectus. prov. 1. Rodosto 1724. 4rét 352 levél, 1751. átdolgozása, az eredeti a budapesti egyetemi könyvtárban; 2. Aepistolaknak és az evangeliumoknak esztendő által való vasárnapokra és legfővel ünnepekre rendeltetett, kérdésekkel és feleletekkel való magyarázattya 1741., 4rét 4 kötet; 3. Catechismus formájára való közönséges oktatások. A mellyek röviden megmagyaráztatnak, a szentirásokból és traditiókból, a vallásnak históriája, és hit ágazati. A keresztényi tudományok, a szentségek, imádságok, ceremóniák, az anya szent egyháznak rendtartási és szokási. Mindezeket szükséges megtudni minden kereszténynek. Rodosto 1744. Két kötet. Két példányban maradt fenn; az 1752. példányt tartalmilag lényegesen bővült: előljáró-beszéddel és egy Legelső részszel van megtoldva, 4rét, 256., 344.. és 293 levél; 4. Keresztényi gondolatok, mellyek a szent irásokból és a szent atyák irásaiból vannak kiszedegetve. A holnapnak minden napjaira. 1747. ívrét 98 levél; 5. A Krisztus Jézus életének históriája. 1748., 4rét, 188 levél; 6. A valóságos keresztényeknek tüköre. Pater juste, mundus te non cognovit. Joan. 17. 15. Rodosto 1749. 4rét, 134 levél; 7. Az izraeliták szokásáról. 1750. egybekötve a következőkkel: 8. A keresztényeknek szokásiról, 9. Az idő jól eltöltésének módja, minden féle rendben. Idegen országban idegen nyelvből fordíttatott magyarra. 1751., 4 rét 112 levél; 10. A sidók és az új testámentumnak historiája, 1754. 4 rét 300 levél. Ide tartozik még a Mulatságos napok kézirata 4rét 227 levél. Ezen kéziratok többnyire franczia eredetiek, p. Fleury Kolos után (v. ö. Egyet. Philol. Közlöny IV. 1880. 335. l.) készültek. A 3., 9. és 10. sz. kéziratok keletkezési idejét Abafi (Aigner) Lajos a papiros víznyomásából állapította meg. Mindezeket Pulszky Ferencz szerezte meg 1873-ban a Farkas Lajos hagyatékából a m. n. múzeum számára, a miről jelentést tett 1874-ben a Kisfaludy-társaságnak. A budapesti egyetemi könyvtárban szintén van egy eredeti kézirata: Az iffiaknak kalauzza az Isten uttyában. Az sz. irásból és az sz. atyákból szedegetett keresztyéni oktatások ött szakaszra osztva. Constantczinápoli Perában 1744. 4rét 308 lap; végre: A keresztnevek királyi útja, ívrét mintegy 200 levél (melyet M. 1759-ben b. Huszár Józsefnek küldött és Torma Károly szivességéből Aigner Lajos ismertet a Figyelő X. k. 321. l., hol Bevezetését is közli).

A Törökországi levelek 73. darabja Bolyai Farkas II. Mohamed cz. Irene-drámájának forrása. V. ö. e dráma kiadását Heinrich Gusztávtól. Bpest, 1898. (Régi M. Könyvtár XIV. Bevezetés).

Hadi és más nevezetes Történetek I. 1789. 553. l.

Bibliotheca 1795. 39. l.

Katona, Historia Critica XXXIX. 978. l.

Nemzeti Társalkodó 1840. II. 17. sz.

Hetilap 1854. 16., 17. sz.

Pesti Napló 1854. 251. sz.

Danielik, M. Irók II. 200. lap.

Budapesti Szemle V. 1859. 52. l., 1880. (Beöthy Zsolt, M. és novellái).

Marosvásárhelyi Füzetek 1859-60. 425. l.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom története és Adalékok és Összegyűjtött Munkái II.

Nagy Iván, Magyaroszág Családai VII. 475. l.

Koszorú 1863. I. 12., 13. sz. (Szilágyi S.).

Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly- és Rákóczy-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. II. 399., 401. l.

Vutkovich Sándor, M. Irók Albuma. Pozsony, 1873. 21. lap.

Egyetemes Magyar EncyclopaediaXII. 162. l.

Fővárosi Lapok 1874. 144. sz., 1877. 284., 285. sz.

Történelmi Lapok I. 1874. 7. sz.

Századok 1874. (Thaly K., Mikes anyjának levelei 1875. 573.).

Vasárnapi Ujság 1874. 27-29. sz. (Baráth Ferencz), 1879. 27. sz. arczk. és kézirati hasonmásával).

Kisfaludy-Társaság Évlapjai X. 1874-75. (Pulszky Ferencz M. kéziratairól.)

Hon 1875. 92., 93., 95. sz. (P. Szathmáry K.).

M. Tanügy 1877. 385. l. (M. paedagogiája).

Petőfi Társaság Lapja 1877. (Kiadatlan levelei), 1878. (M. Költeményei).

Pécsi Figyelő 1878. 51. sz.

Figyelő I-X. (Szilágyi István, Abafi-Aigner), XX. 158. l. (M. pecsétje).

Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk története 1711-1772. Budapest, 1878.

Abafi Lajos, Mikes Kelemen. Budapest, 1878. (M. Könyvesház 48-50. Ism. P. Napló 116. sz., Hon 100. sz., Petőfi-Társaság Lapja 17. szám, Egyet. Philolog. Közlöny 1880. 64. l.).

Gyulai Pál, Emlékbeszédek. Bpest, 1879.

Egyetemes Philol. Közlöny IV. 1880. 174., 335., XIV. 1890. 416., XVI. 673., XVIII. 638., XIX. 645. l.

Imre Antal, Mikes Kelemen élete és munkái. Bpest, 1883.

Erődi Béla, Mikes Kelemen. Pozsony, 1885. (M. Helikon 54.).

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Beőthy Zsolt, A szépprózai elbeszélés. Budapest, 1886. I.

Kiszlingstein Könyvészete.

Armenia 1890. 4. sz. (Harmath Lujza, M. és az örmény házasság keleten).

Egyetértés 1890. 226., 1891. 128. sz.

M. Szemle 1890. 33. sz.

Budapesti Hirlap 1890. 226. sz.

Közművelődés 1891. 23. szám.

M. Zsidó Szemle 1891. 500., 543. l.

Budapesti Hirlap 1891. 141. sz.

Császár Elemér, M. Törökországi leveleinek keletkezése. Bpest, 1895. (Különnyomat az Irodalomtörtén. Közleményekből).

Papp Endre, M. kiadatlan kéziratai. Ismerteti ... Bpest, 1895.

Baráth Ferencz, Irodalmi dolgozatok. Bpest, 1895. I.

Irodalomtörténeti Közlemények 1895. 252. l.

Pallas Nagy Lexikona XII. 642. l. (Négyesy László).

Toncs Gusztáv, Mikes Kelemen élete. Bpest, 1897.

M. Könyv-Szemle 1898. (Kun Sámuel, M. Catechismusa).

Mikulics Károly, Mikes Kelemen élete, irodalmi működése. Trencsén, 1899.

M. Könyvészet 1900.