bölcseleti doktor; N. Imre kir. fogházőrmester és Vincze Mária fia, szül. 1874. febr. 25. Nagy-Kanizsán (Zalamegye); középiskolai tanulmányait a székesfejérvári cziszterczita főgymnasiumban, majd a cziszterczi rendbe lépése után Egerben végezte. A bölcseletet (történelmi s classica philologiai tanulmányokat) és theologiát a budapesti egyetemen hallgatta. 1896-ban bölcseletdoktori oklevelet szerzett, áldozópappá lett és a pécsi főgymnasiumhoz neveztetett ki tanárnak. 1897-ben szerezte meg tanári oklevelét és 1900 óta Egerben tanárkodik.
Czikkei a Pécsi Figyelőben (1898-1900. A tökéletes nő, A czisztercziek munkássága, Erzsébet királyné); a pécsi róm. kath. főgymnasium Értesitőjében (1898. Beszéd a tíz szoborról); a Kath. Paedagogiában (1899. A régi iskolázás főbb jellemvonásai, A művészi oktatásról).
Munkái:
1. A magyarországi jobbágy állapota Róbert Károlytól 1514-ig. Bpest, 1896. (Bölcseletdoktori értekezés).
2. A ferenczes szellem és hatása hazánkban. Eger, 1901. (Különnyomat az egri kath. főgymnasium Értesítőjéből).
Kürti Menyhért tanár szives közlése.