kir. főtörvényszéki ügyvéd, táblabiró, régiségbúvár, szül. 1770. nov. 29. Debreczenben (Biharm.), kihez Kazinczy epistolát is írt, a melyben annak becses könyv- és kéziratgyűjteményét dicséri; 1793-tól kezdve folyvást benső barátságban élt Kazinczyval. Ő volt a Kazinczy-ház ügyvédje. Kazinczy mint «híres prokátort» említi, a kit minden ügyében, bajában tanácsadóul kért föl, s a ki Kazinczy anyagi szükségeiről gondoskodott és őt pénzzavaraiból gyakran kisegítette. E mellett a régi nyelv adatait is szorgalmasan kutatta s ha valami érdekeset talált kutatásai közben, arról azonnal tudósította Kazinczyt. Csokonaynak is barátja s az angol nyelvben jártas férfiú volt. Az 1810. debreczeni tűzvészben háza leégett. 1836-ban Debreczenből Budára költözött, hol 1861-ben meghalt.
Levelezése Kazinczyval a Kazinczy Ferencz Levelezéseiben (a II. és következő kötetekben) közölvék.
Kéziratban XX kötetre menő okiratgyűjteménye volt; ezen gyűjtemény több kéziratával együtt a debreczeni ev. ref. collegiumba került; azonban sok jutott a magyar n. múzeumba is.
Csokonai-Album, Debreczen, 1861. 43. l.
Kazinczy Ferencz, M. Pantheon. Budapest, 1884. 390. l. (Nemzeti Könyvtár XXXVI.).
M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1877. 118. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése. Bpest, 1891. II. 596. l.