Kezdőlap

Nagy István,

ev. ref. lelkész, Nagy Dániel ref. tanító és Bán Borbála fia, szül. 1861. aug. 2. Bajjon (Biharm.); a nagyszalontai gymnasiumban tanult, az V. és VI, osztályt a mezőturiban, a felsőbbeket és a theologiát a debreczeni ev. ref. collegiumban végezte. Első papi vizsgáját 1885. ápr. tette le; ezután segédlelkészi minőségben Bihar-Mező-Keresztesen nevelő volt Ercsey Dezső főszolgabiró házánál. 1887. szept. 1-től 1889. jún. végeig helyettes tanár volt a karczagi algymnasiumban. Segédlelkész volt Darvason és Kis-Marján. 1889. nov. elején Nagyváradon lett rendes lelkész; innét az erdélyi Harasztosra választatott meg szintén lelkésznek és állását 1891. márcz. 27. foglalta el; 1901. okt. 3. pedig Kémerre (Szilágym.) ment papnak.

Czikkeket írt a Debreczeni Prot. Lapba (1889., 1893., 1898-1902), a Népiskolai Közlönybe (1889.), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba (1892. Észrevételek az egyházi törvényjavaslatra, Az evangelizatió munkásai), a Téli Ujságba (1892.), a K. Tóth K. által szerk. Kalászokba (1894.), a kolozsvári Prot. Közlönybe (1894., 1896-1897.), a bpesti Kis-Tükörbe (1894.), a Magyar Szóba (1902. 61. sz. A református énekeskönyv megujítása), a Szilágy-Somlyóba (1902. 22. sat. szám A protestantizmus lényege) sat.

Munkái:

1. Kazinczy és Debreczen. Karczag, 1888.

2. Az imádkozó ember. Imádságok és elmélkedések, az Istent kereső lélek gondolatai. Mező-Túr, 1898. (Ism. Prot. Szemle).

M. Könyvészet 1888. és önéletrajzi adatok.