nyug. kir. törvényszéki elnök, szül. 1819-ben Árvátfalván (Udvarhely), N. István és Pál Sára szabad székely szülőktől; a székely-udvarhelyi ev. ref. collegiumban végezte bölcseleti, jogi s hittani tanulmányait 1847-ben. Közben néhány évet (1837-43.), Árvádi névvel, a szinészeti pályán töltött. 1847-ben Udvarhelyszék megválasztotta táblabírájává s aljegyzővé, s e tisztséget a szabadságharcz leveretéseig viselte. 1848-ban ügyvédi vizsgát tett. 1856-ban közigazgatási gyakorlati szigorlatot és 1858. birói vizsgát tett. 1860-ban urbéri törvényszéki ülnök lett. 1861. októbertől a székely-udvarhelyi ev. ref. kollegiumban ideiglenesen mint jogtanár is működött 1865-ig. 1864-ben udvarhelyszéki törvényszéki elnök, 1868. urbéri törvényszéki elnök, végül 1872-ben kir. törvényszéki elnök lett Székely-Udvarhelyen. 1875-ben rendelkezési állapotba helyeztetett és 1876-ban az erzsébetvárosi királyi törvényszék elnökévé nevezték ki. 1890-ben nyugdíjba lépett és Sz.-Udvarhelyre költözött vissza. 1868-ban a sz.-udvarhelyi kollegium algondnokának, 1877. pedig főgondnokának választatott meg. Erzsébetváros díszpolgára volt. Meghalt. 1893. febr. 13. Székely-Udvarhelyen.
A székelyudvarhelyi ref. kollegium kétszázadik évforduló ünnepélye alkalmával 1873. máj. beszédet mondott, mely az akkor kiadott Emlékkönyvben jelent meg. Politikai czikkeket írt az erdélyi lapokba s régészeti leveleket a Archaeologiai Értesítőbe.
A székely-udvarhelyi ev. ref. collegium Értesitője 1893.
Ellenzék 1893. 158. sz.
M. Tört. Társulat Évkönyve 1895. 130. l. és gyászjelentés.