csillagász, szül. 1849. júl. 8. Kövenden (Erdély), hol atyja Nagy József, régi székely unitárius család ivadéka, élt. N. az algymnasiumot Tordán, a felső osztályokat a kolozsvári unitárius főgymnasiumban végezte, hol kitünő érettségi bizonyítványt nyert. Hajlama volt az erdészet és bányászat iránt, miért is ezen ismeretek megszerzése végett 1869. a selmeczi akadémia hallgatója lett, hol kiváló képessége és szorgalmáért állami ösztöndíjat nyert; de sehogy sem tudott megbarátkozni az ottan akkor uralkodó német szellemmel; ezért az akadémia magyar hallgatói, Nagy Tamással élükön hosszú czikksorozatban felhívták a magyar kormány figyelmét a selmeczi viszszásságokra, minek az volt az eredménye, hogy a kormány néhány német tanárt nyugdíjazott és az intézet magyar hazafias tanárokat nyert. Miután N. Selmeczen két évet töltött, Budapestre ment, hol az egyetem bölcseleti facultásának két évig szorgalmas látogatója volt és itt Petzval és Schenzl tanárok kedvenczévé vált, kik őt később az ó-gyallai csillagvizsgáló tulajdonosának Konkoly Thege Miklósnak ajánlották, hol mint segéd csakhamar valóságos buvár szenvedélylyel mélyedt a csillagos ég titkaiba: különösen érdekesek a nap protuberantiáiról tett észleletei. E helyen érte őt a katonai kötelezettség, mely czélra Bécsbe tétette át magát, hol majd hat hónapig szolgált mint egy éves önkéntes; szabad idejében a mellett az egyetemet látogatta és a Hohewarte cs. kir csillagvizsgálón folytatta észleleteit. A katonai szolgálata következtében, miután a hófúvásban kellett őrt állania, a legsúlyosabb rheumába esett és e miatt elbocsátották. Ismét Ó-Gyallára tért vissza, hol csillagászati működését folytatta. 1875. okt. Hódmező-Vásárhely felső népiskolájának mathematikai s természettudományi tanszékére választatott meg; tanári működése mellett a helyi lapot is szerkesztette, mely pártolás hiánya miatt súlyos anyagi veszteségekbe sodorta. Élénk részt vett a társadalmi téren is. Elnöke volt több évig, majd választmányi tagja az általános tanítóegyesületnek. Az iparos tanonczok oktatásának életbe léptetésekor őt választották az első ipariskola igazgató-tanítójává. Időközben a franczia nyelvet is elsajátította. Meghalt 1887. márcz. 19. Hódmező-Vásárhelyen.
Czikkei a Természetben (1872. Uj Asteroidák, A világ vége, A júl. 27. fénytünemény, Tűzgömbhullás Olaszországban, Az ó-gyallai csillagda műszerei, 1873. A feltalált Biela-üstökös elemei, Protuberantiák és napfoltok, A napfoltok észlelésének módja Ó-Gyallán, A bolygók mozgása, Észleljük a hulló csillagokat, Thomson számoló gépe, 1874. A napfoltok mivoltáról, A kettős csillagok); a Természettudományi Közlönyben (1877. A tűzgömb, A tűzgömb Hódmezővásárhelyt); sok czikke jelent meg az általa szerkesztett lapokban; az Annalen der Wiener k. k. Sternwarteban a hulló csillagokról tett megfigyelései jelentek meg.
Szerkesztette a Vásárhelyi Hiradót 1878. szept. 22-től 1879. jún. 30-ig; és a Vásárhelyi Közlönyt 1879. júl. 1-től 1883. júniusig Hódmező-Vásárhelyen.
A selmeczi m. k. bányász- és erdész-akadémia Emlékkönyve. Selmecz, 1871. 225. l.
Vásárhely és Vidéke 1887. 12. sz. és a m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.