jogi doktor, kir. tanácsos és kir. közjegyző; Nagy Antal ügyvéd és Samarjay Erzsébet (S. Károly ügyvéd és író testvére) fia, szül. 1848. jan. 29. Komáromban; az algymnasiumot szülővárosában, a felsőbbeket a pozsonyi ág. ev. lyceumban és jogakadémián, majd a pesti egyetemen végezte. Az ügyvédi vizsgát 1871 őszén, a jogi doktorit 1872-ben tette le; ez évben szülővárosa a törvényhatósága szervezésekor főjegyzőjévé választotta, majd a közjegyzői törvény életbe léptetése óta Komáromba közjegyzővé nevezték ki s azóta ott működik. Városi bizottsági tag, a közigazgatási bizottság tagja, a komáromi szabadelvű párt elnöke, az ág. ev. egyház felügyelője. A közügyek terén kifejtett működéseért ő felsége 1899-ben kir. tanácsossá nevezte ki.
Humorisztikus tárczaczikkeket és utirajzokat írt főkép a Komáromi Lapokba; a Jogtudományi Közlönyben (1877. A közjegyzői okmány végrehajthatósága); a Pesti Naplóban is megjelent egy tárczaczikke (Az én Laczi urambátyám). Ez előtt tíz évvel nagyobb utazást tett Svédország és Norvegiában és ezen utazásának egy részlete Trondjentől Nordkapig cz. a Komáromi Lapokban tiz közlésben jelent meg. Ezen munkáját, valamint egyéb tárczaczikkeit most rendezi sajtó alá.
Önéletrajzi adatok.