Kezdőlap

Nagyvendégi Elek,

kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1790. ápr. 12. Szenczen (Pozsonym.); 1808. okt. 9. lépett a rendbe Trencsénben; 1811-13. Veszprémben a grammatikai osztályban tanított, 1814-15. Váczon bölcseletet, 1816-17. Nyitrán theologiát hallgatott. 1815. aug. 26. szentelték fel miséspappá; 1818-19. Szent-Györgyön a III. grammatikai osztály tanára, 1820. Nagy-Károlyban magyar hitszónok, 1821-23. ugyanott a humaniorák I. oszt. tanára 1824. Beszterczén a human. I. és II. oszt. tanára, 1825-26. Kolozsvárt ugyanazt tanította, 1827. a növendékek alkormányzója, 1828-30. Nagy-Károlyban lelkészi szolgálatot teljesített, 1831-34. Temesvárt a humaniorák tanára, 1839. Szegeden papnevelő tanár, 1841. aligazgató, 1842. Nagy-Károlyban ugyanaz és az elemi iskolák hitszónoka, 1843. ugyanott helyettes tanár, úgyszintén 1844. Kalocsán; azon évben Veszprémben vice-rector és lelkiatyja, hol 1844. decz. 1. meghalt.

Munkája: Örvendező versek, mellyeket Szabó Elek kegyes oskolák rendjéből nemes nevelő-ház és fő-oskolák előljárójának, nem különben díszes és érdemes gyülekezet tiszteletére el-válás ünneplésével szelid tudományok második esztendőbeli tanulói mély tisztelettel ajánlották Kolozsvárt 1825. Sz. Mihály havának 1. napján. (Kolozsvár).

Petrik Bibliogr. és a budapesti rendház jegyzőkönyvéből. (Rulla).