r. kath. lelkész, szül. 1753-ban; mint győrmegyei növendékpap 1777-ben áldozópappá szenteltetett. 1779-ben győr-belvárosi káplán volt, hol feltünt beszédeivel, habár vézna, beteges volt s külső előnyökkel nem dicsekedett. 1780-ban káptalani káplán és nemsokára házasságvédő lett. 1789-ben mint a domus presbyterialis aligazgatója s 1794-ben mint az Orsolya-szűzek gyóntatója említtetik. Folytonos betegeskedése miatt fölmentetni kérte magát hat évig betöltött hivatalától. A nép szentes papnak nevezte kitünő jámborságáért. Meghalt 1803-ban Győrött.
Munkái:
1. A római magyar nemzeti katekizmusokból kiszedett keresztény tudomány, melyet a tudatlan köznépnek oktatására predikátio formában az esztendőnek minden vasárnapira elosztott és közönységessé tett némely győri püspökségbeli egyházi pap. Győr, 1793. (Névtelenül).
2. Minden mostani fenn álló innepekre, és némelly különös szenteknek rendkivül való isteni tiszteleteknek, hálaadásoknak, könyörgéseknek és más jeles ájtatosságoknak napjaira szolgáló prédikátziók. Győr, 1800-1801. Három kötet. (Ism. Annalen der Literatur 1805.).
3. Lelki kalauz a ki a természet szerént-való nyavalyában haldokló betegeket, vagy a törvényesen halálra itélt rabokat az örökké-valóságnak boldog úttyára elvezeti. Komárom, 1801.
4. Apostoli kalászat. Az az: Három esztendőre szolgáló innepi, és vasárnapi prédikátzióknak rövid rajzolati, és tsupa summái, mellyeket minden lelki pásztor kevés toldalékokkal a maga tetszéséhez alkalmaztathat, és könnyű munkával tellyes készületű prédikátziókká tehet. Győr, 1802. (Ism. Annalen der Literatur 1805.).
Calendarium Dioec. Cleri Jaurinensis 1803.
Danielik, M. Irók II. 225. l.
Uj M. Sion 1876. 28. l.
Figyelő I. 1876. 362. l.
Petrik Bibliogr.