nyug. ev. ref. jogakadémiai tanár, N. Károly ev. ref. lelkész és Verebélyi Zsuzsánna fia, szül. 1834. október 14. Garbócz-Bogdányban (Abauj-Tornam.); a gymnasiumot Sárospatakon végezte 1852. július 18.; a bölcseletet és theologiát is ott hallgatta 1856-ig; egyszersmind a Meczner-fiúk nevelésével is foglalkozott. Mint végzett theologus, bejutott a primariusok karába s elnöke lett az énekkarnak. Segéd-tanár volt Árvay József mellett a tanító-képzőben 1859. júliusig. A csurgói gymnasium meghívta tanárának és 1859 őszén oda költözött. 1863 tavaszán az egyházkerületi közgyűlés meghívta őt az államjogi és kormánytani tantárgyak előadására Sárospatakra s szept. 14. foglalta el jogi tanszékét. 1877-ben a sárospataki népbank reá bízta ezen intézet vezetését. 1892-ben tanártársa Emődy Dániel fölött tartott emlékbeszédet, midőn már mutatkoztak rajta a lelki hanyatlás nyomai; öt évig volt élő halott. Miután 30 évig tanította a magyar büntetőjogot és eljárást, a magyar államjogot és a magyar közigazgatási jogot a sárospataki főiskolában, nyugalomba vonult és 1898. nov. 12. meghalt Sárospatakon.
Czikkei a Sárospataki Füzetekben (VIII. 1864. Székfoglaló beszéd, XI. 1867. Palóczi Horváth Mária emlékezete).
Kéziratban maradtak tankönyvei, melyek közül az Egyetemes pénzügytanból nyomatott ki néhány ívet tanítványai számára.
Vasárnapi Ujság 1898. 47. sz. (Nekr.) és önéletrajzi adatok.