fejedelmi tanácsos, napló-író, N. Tamás háromszéki főkapitány és Mikó Zsuzsa fia, mint ifjú 1661-ben elkisérte a követséget, mely Krossenből hozta Rákóczy Zsigmond ifjú menyasszonyát. Jelen volt a nagy pompával végbement esküvőn, majd Sárospatakon a lakodalmon. A lengyelországi hadjáratra ő is elindult, Piskről azonban Béldi Pál kérésére a fejedelem visszaengedte. Kiváló szerepet vitt a Rákóczy és Rédey, majd Barcsay közt folytatott tárgyalásokban; a fejedelem kiséretében ott volt Várad ostrománál. 1661-ben már Apafi pártján van, ki csakhamar teljes bizalmával ajándékozta meg. Rangban és befolyásban emelkedett; őt küldte az új fejedelem Szebenbe a tanácsurak és centumpaterek hűségi felesketésére; kinevezte háromszéki főkapitánynak, majd a küküllőmegyei főispánsággal kínálta meg. Az 1667. ápr. 21. kezdődő fejérvári országgyűlés határozatából a portára ment, hogy ellensúlyozza ott Zólyomit s az Erdélyre következhető veszedelmet elhárítsa. Fél évnél tovább időzött Törökországban, mely idő alatt többször volt a fővezérnél és karácson első napján a szultánnál kihallgatáson. Diplomácziai ügyességét ura még többször igénybe vette; így 1669-ben részt vett az eperjesi tárgyalásokban, hogy a Felső-Magyarország és Erdély között fennforgó vitás kérdéseket kiegyenlítsék; 1671-ben újra a portára ment. 1675-ben egyik tagja a kivégzett Bánffy Dénes levelezésének megvizsgálására kiküldött bizottságnak. A Béldi Pál és társai által szervezett liga mindent elkövetett, hogy ügyüknek őt is megnyerjék, de N. megmaradt «constanter az ő kegyelmes ura hűségében. » 1678-ban tagja lett a fejedelmi tanácsnak. Irigyei és rosszakarói azonban nem nyugodtak. Bevádolták, hogy Telekit és Mikest «diffamálta». Ügyét 1685. nov. 4. tárgyalta a fehérvári gyűlés, hol ártatlansága kiderült. 1686. nov. követségre indult Szathmárra Karaffához, de nem sokára hosszas és súlyos betegségbe esett és 1688. ápr. 19. husvét másodnapján meghalt.
Naplót hagyott hátra, melynek eredetije a gróf Nemes család hidvégi levéltárában lehetett; a levéltár azonban 1849-ben áldozata lett a pusztításnak. Az eredeti naplóból Nemes Ferencz gróf készített egy másolatot 1793-ban; e másolat az erdélyi múzeumegylet kézirattárában van (4rét 177 lap). A másolat czíméül ezt írta: «Summás kiszedése azon történeteknek és utazásoknak, melyeket néhai b. e. hidvégi idősb Nemes János, ki volt fia hidvégi idősb Nemes Tamásnak, nemes Háromszék kapitányának, és a ki maga is volt háromszéki főkapitány és b. e. erdélyi fejedelem I. Apafi Mihály belső titkos tanácsosa 35 esztendők alatt a maga jegyzőkönyvébe naponként feljegyezvén méltóvá tette ezen munkáját arra, hogy a maradékok figyelemmel olvassák és tekintetben tartsák. » N. 1651. febr. 16. kezdi feljegyzéseit s folytatja kisebb megszakításokkal; 1686. decz. 4-én van az utolsó feljegyzés. Azonban a napló nem itt végződött, bár sokáig már nem is folytathatta betegsége miatt, mert a másoló állítása szerint az eredetiből egy pár lap ki volt szakítva. A napló becses, mert az író magánéletét és ügyeit tárgyaló jegyzeteken kívül, a közügyekre vonatkozó adatai is, állásánál fogva, teljesen megbízhatók és pontosak; az akkori erdélyi nemesség életére, szokásaira s különösen élete és kora válságos eseményeire, saját családja történetére vonatkozólag bő és részletes adatokat nyújt; de azért is becses, mert írója zaklatott életének, buzgó vallásosságának és hazaszeretetének hű tükréül szolgál.
Hidvégi id. Nemes János naplója az 1651-1686. évekről. Közli Tóth Ernő. (Történelmi Tár 1902. 231-263., 375-411., 528-574. l. életrajzi bevezetéssel).
Követjelentése 1667. jún. 7. (Tört. Tár 1881.).
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 195., 196. lap.
Toldy Ferencz, M. N. Irodalomtörténet.