ev. ref. lelkész, szül. 1811-ben Zádorban (Somogym.), hol atyja, idősb N. Ferencz, néptanító volt; tanulását Halason kezdte, a bölcseletre 1829-ben Debreczenbe ment, a hittani szakot is ott végezte. 1836-ban vörösmarti (Baranyam.) rektor lett. 1840-ben Somogymegyébe ment és itt Magyar-Ujfaluban segédlelkész, 1842-ben rendes lelkész lett. 1846-ban Hobol (Somogym.), 1863-ban pedig Dombó választotta meg. 1874-ben nyugdíjaztatott. Meghalt 1876-ban.
Munkája: Keresztyén imakönyv magányos isteni tiszteletre. Nagy-Kanizsa, 1853. (Németh Jánossal együtt. 2. kiadás: Pest, 1860.).
Kéziratban: Négy kötetre terjedő egyházi beszédek és egy kötet költemény.
Uj M. Athenás 305. l.
Petrik Bibliogr.