bölcseleti és orvosdoktor, megyei főorvos, szül. 1700. ápr. 28. Sopronban, hol a gymnasiumban tanult, mire 1717. máj. 22. a wittenbergai egyetemre iratkozott be; előbb a theologiát hallgatta, majd az orvosi tudományokra adta magát és 1718. a nyári félévre a jenai, később a lipcsei egyetemen folytatta tanulását és orvosdoktori oklevelet nyert. Hazájába visszatérve, Nógrádmegye tisztiorvosa, 1730-ban pedig Komárom megye főorvosa lett; egyszersmind katonai főorvossá is kinevezték, mely hivatalait 1738-ig viselte; ekkor szülővárosába visszatért, hol azon év márcz. 24. meghalt. A német birodalmi császári természettudom. társaság 1729. márcz. 24. tagjainak sorába választotta.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de lienis genuino usu. Lipsiae, 1722.
2. Exercitatio clinica de inundatione capitis a sufflammato refluxu maris microcosmici, ubi occasione hujus argumenti, pauca quae de infantibus suppositiis germanice Wechselbalg aliaque satis curiosa interseruntur. Jaurini, 1730.
3. Observationes pathologico-therapeuticae, horis subsecivis conscriptae, quarum nunc primam decadem ampl. academiae nat. curios. etc. speciminis loco exhibet. Altdorfii, 1735.
4. Fundamentomos oktatás, miképpen köllessék a gyermekekkel sat. a két közönséges betegség ugy mint a himlő és kanyaró előtt, benne és utanna bánnyi. Sopron. 1736. (Németül is megjelent).
Az Acta Naturae Curiosorum Appendix III. kötetében egész czikksozorat van tőle természettudományi és orvosi tartalommal; ezeket, valamint kézirati munkáit felsorolja Weszprémi.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. I. 119. l.
Horányi, Memoria II. 686. lap.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 212. lap.
Szinnyei Könyvészete.
Ábel-Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Bpest, 1890. 40. l.