Niczky Kristóf, (niczki gróf),
királyi personális és országbiró, N. György Zalamegye követe, septemvir és Svastics Julia fia, szül. 1714-ben; német szellemű, de gondos nevelésben részesült; tanulmányait többnyire papi egyének magán oktatása alatt végezte: 1729-31-ben a pozsonyi akadémián tanult, azután egyes tantárgyakat a bécsi egyetemen hallgatott. Az államtudományokban való jártasságának első jelét a wormsi békekötésről írt munkájával adta. 1735-ben nőül vette pribéri Jankovics Katalint és már azon év nov. titkár lett a magyar udvari kamaránál, miért rendesen Bécsben lakott. Gazdag vagyonnal s előkelő, nagy befolyású rokonsággal bírt, szép tehetsége is volt; a hivatalok fokain gyorsan haladt, 1751-ben udvari kamarai tanácsos lett; 1764-ben Mária Terézia megalapítván a szent István-rendet annak kis keresztjével diszítette s ugyanakkor a magyar udvari kanczelláriánál alkalmazta. 1765. nov. 5. grófi czímet nyert és Albert kir. herczegnek bevezetője volt a magyar közjogba, 1767. valóságos belső titkos tanácsos, 1768. azon bizottság elnöke lett, mely a kir. curia döntvényeit összeszedte és Planum Tabulare czím alatt kiadta. 1776-ban a királynő a győri és pécsi tankerületek főigazgatójává nevezte ki. 1778. ápr. 5. a szent István-rend középkeresztjét nyerte. Sok hivatalos tevékenysége mellett nem hanyagolta el Sopron-, Vas-, Zala-, Somogy- és Veszprémmegyékben fekvő terjedelmes birtokait; jó gazda volt és öröklött vagyonát szorgalmával tetemesen szaporította. 1778. febr. elején történt a Bánság visszacsatolásának elhatározása s a visszacsatolási bizottság elnökévé őt nevezte ki a királynő. Ennek megtörténte után okt. körülményes fölterjesztést küldött Albert királyi helytartóhoz. A bánsági viszacsatolt részből Temes, Torontál és Krassó vármegyéket, mint egyúttal temesi gróf, ő szervezte újra, Krassót kivéve. II. József 1782. máj. mentette őt fel a kir. biztosi hivatal alól és okt. a kir. kamara elnökévé, kir. kincstartóvá s a közoktatásügy főfelügyelőjévé nevezte ki. 1783-ban tárnokká lett; ugyanekkor nevezte ki őt József császár az újonnan rendezett és központosított kir. helytartótanács főelnökévé, 1786-ban pedig országbiróvá. Meghalt 1787. decz. 26. Budán.
Munkái:
1. Tractatus de pactis et transactionibus. Viennae, 1744.
2. Dictio Academiae Regiae Jaurinensis inauguralis et solemnia instaurationis VII. Idus Nov. 1776. peracta…
3. Sermo quem occasione instaurati comitatus Temesiensis habuit die 22. Junii 1779. Temesiae (és Pozsony, 1805. Németül Bretschneider H. G. ford. Temesiae).
Kéziratban: Staats-Kenntniss von Ungarn, 4rét 79 lap (a m. n. múzeumban); Historia politico-literaria. 119 lap (szintén a m. n. múzeumban.).
Arczképe rézmetszet. Ehrenreich A. adta ki; olajfestésű arczképe Temesmegye dísztermében van.
Almanach. Pressburg, 1778. 87.
Pressburger Zeitung 1779. 47. szám.
Ungarische Nachrichten 1787. l., 7. sz.
Gemeinnützige Blätter 1834. 3. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 151., 153. lap.
Kazinczy Ferencz, Pályám emlékezete. Bpest, 1879. (Nemzeti Könyvtár III.) és Levelezése II., IV., IX., X.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Bpest, 1880.
Figyelő VIII. 268-273. l.
Galgóczy Károly, Az országos M. Gazdasági Egyesület Emlékkönyve. Bpest, 1883. 154. l.
Ortvay Tivadar, Száz év… Bpest. 1884. 295. l.
Szentkláray Jenő, Gróf Niczky Kristóf életrajza. Pozsony. 1885. (M. Helikon 57. és II. oszt. 2. kötet).
Petrik Bibliogr.