ág. ev. lelkész, szepes-szombati származású, előbb rektor volt Szobotiston (Nyitram.), azután Kóson (Trencsénm.) lelkész; itt kilencz évig és néhány hónapig szolgált, midőn 1660. aug. 17. Pálffy grófné által elűzetett; aug. 18-tól 1661. Úr napjáig Körmöczbányán tartózkodott. Ezután Szepes-Szombatiba ment néhány hétre kisegítőnek; onnét Leibiczba kapott meghívást, hol két évig és tíz hónapig működött. 1666-ban az alsó-meczenzefiek hívták meg lelkészüknek. 1671-ben vallásüldözés alkalmával lelkészi hivatalából elűzték, egyik fiát agyon lőtték. 1674-ben őt is Pozsonyba idézték és önkéntes számkivetésbe ment. Nejével és legkisebbik fiával Brégában, Boroszlóban, Liegnitzben és végre Budissinben élt, mígnem 1682-ben hallgatói által visszahivatott.
Munkája: Ungarische Gewisse und Warhaftige Avisen, oder Auszführlicher und warhafftiger Bericht, derer Geschichten, so sich von Anno 1658. bisz Anno 1674. mit Martino Novacken und seinen beyden Kirchgemeinen Koosch und Unter-Metzensäuffen in Ungarn zugetragen; Wie Gott seine wunderliche Allmacht tröstliche Vorsorge an Ihn erwiesen, in dem Er bey dreyfacher Verfolgung, zwar in äusserste Leibes- und Lebens-Gefahr gerathen, darinnen auch sein ältester Sohn, von den Verfolgern, jämmerlich ermordet worden; jedoch Er selbsten, aus aller, für Augen schwebender Gefahr und listiger Nachstellung, durch Gottes Schutz, und der H. Engel Geleit unbeschädigt hindurch kommen und sein Leben als eine Beute davon gebracht hat. Gedruckt im Jahr, DV setzest sIe aVffs sChLIpffrIge VnD stVrzest sIe zV boDen (= 1679. Boroszló).
Klein, Nachrichten I. 233. l.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 136. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 2. rész 177. l.