jogi doktor, pozsonyi kir. akadémiai jogtanár, előbbinek és Andaházy Máriának fia, szül. 1871. máj. 11. Liptó-Rózsahegyen; tanulmányait Kolozsvárt végezte, hol mint az ifjúság vezetője egyik kezdeményezője volt az országos diákszövetség megalapításának és a román ifjúság memorandumára adott válasziratnak. Az egyetem 1890-ben: A házassági vagyonjogi rendszerek főbb válfajainak méltatása, 1891: A munkásbiztosítás kérdésének kifejtése, 1892: Az összkormányzati rendszer főbb elvei cz. pályamunkáit pályadíjjal tüntette ki. Közszolgálatát 1893-ban kezdte meg a rózsahegyi kir. törvényszéknél; 1896. tanácsjegyző lett a pozsonyi kir. ítélőtáblánál, 1897-ben albiró a pozsonyi kir. járásbiróságnál; 1899-ben a pozsonyi kir. akadémia büntetőjogi, bűnvádi eljárási és jogbölcseleti tanszékre rendkívüli tanárnak nevezték ki. 1901-ben a kolozsvári egyetemen a büntetőjogból és bűnvádi eljárásból magántanárnak habilitálták és ugyanez évben a pozsonyi kir. akadémián rendes jogtanárrá lépett elő. Számos külföldi tanulmányutat tett, résztvett a párisi nemzetközi jogi congressuson; 1903-ban Rómában volt a nemzetközi történeti congressuson. Több külföldi tudományos társaság tagja.
Munkái:
1. A tisztességtelen versenyről. Budapest, 1893.
2. A visszaesésről. Büntetőjogi tanulmány. Pozsony, 1900. (Ism. M. Nemzet 1900. 25. szám. Budapesti Hirlap 1901. 27. sz.).
3. Jog- és állambölcseleti jegyzetek. O. P. előadásai után jegyezték Stampfel Frigyes és Aixinger László. Kézirat gyanánt. Pozsony, 1902.
4. Védőbeszéd Rusznyák János elleni bűnügyben. Budapest, 1903.
M. Könyvészet 1901-1902.
Corvina 1902. 36. sz.
Századok 1903. 477. l. és önéletrajzi adatok.