ev. ref. esperes-lelkész volt 1799-től 1805-ig Nagy-Szecsén (Barsmegye), egyházmegyei jegyző is volt. Tántoríthatlan szilárd jellem; mint jegyző heves polémiába keveredett az egyházmegyei autonomiáért a főpásztorával. Meghalt 1805. decz. 26. forrólázban 48 éves korában.
Fenmaradt esperességének idejéből három jegyzőkönyv, mely ezen időköz egyházi viszonyaira vet világot, czímük: A barsi társaságnak jegyzőkönyvecskéje, melyben mindenféle ügyes-bajos dolgok, rendeletek feljegyeztettek 1790-1810. (Ezt még mint egyházmegyei jegyző írta, hivatali utódai pedig folytatták 1810-ig); Memoriale, vagy oly jegyzőkönyv, melyben fel lehet találni Ónody György seniorságába esett mind hivatalbeli, mind időközbeli panaszokat időről időre 1799. Szent-András havának 15. napjától fogva; A barsi ven. tractusbeli ekklesiák inventáriumának jegyzőkönyve 1784-1818-ig. (Ebben a legpontosabb leltározást Ó. tette.).
Sz. Kiss Károly, Monographiai Vázlatok. Pápa, 1879. 33-34. l.