Orlay (családi neve Petrics) Soma
történeti festő, Petrics Soma birtokos fia, szü1. 1822-ben Mező-Berényben (Békésmegye); tanuló pályájának egy részét Jókaival és Petőfivel töltötte Pápán, hol jogot is végzett és ekkor az volt a vágya, hogy író legyen. 1846-ban Pestre költözött és már mint jurátus elhagyta a jogi pályát és azon évben Waldmüllerhez ment föl Bécsbe, hogy festőművészszé képezze ki magát. Itt nem sokáig maradt és előbb Münchenben Kaulbachnál, később Debreczenben tartózkodott. Azután ismét Bécsbe ment, de midőn Magyarországon is állandó műtárlat alakult, Pestre költözött és a történeti festészet terén fejtett ki nagy tevékenységet. Szellemi erejét azonban meg-megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották. 1851-től fogva, midőn Szent István ébredése cz. képét a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folytonosan dolgozott és elkészítette barátjának Petőfinek ülőarczképét, mely jelenleg a történeti képcsarnokban van. 1862-ben az egész nyarat Olaszországban töltötte. Nevezetesebb művei: II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851), mely a Hölgyfutár mellett is megjelent szines lenyomatban, Bucsú a csata előtt (1853), Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket, oltárkép a mező-berényi ágostai vallású templom számára (1854), Emese álma (a Családi Kör mellett kőnyomatban), Kazinczy Ferencz és Kisfaludy Károly első találkozása (1859. szintén megjelent a Hölgyfutár mellett) sat. Festett számos arczképet és megfestette Petőfi Debreczenben cz. képét; Petőfi arczképét katona korában (ezt Petőfi barátjának Kuppisnak ajándékozta), 1849-ben Petőfit piros nadrágban (Petőfi István birtokában volt). A 70-es évek elején eladta kis birtokát és családostól a fővárosba költözött. Itt aztán egymást érték a csapások. Egymásután vesztette el két gyermekét, majd anyagi gondok is tetézték szerencsétlenségét, végül halála előtt egy héttel elvesztette nejét is. Meghalt 1880. jún. 5. Budapesten.
Czikkei a Tavasz cz. Zsebkönyvben (1845. Viszontlátás); a Délibábban (1853. Eszmék a művészet körül, Levelek a művészetről); a Pesti Naplóban (1860., 1862. 10. sz. Nyilatkozata a Zách Klára-festményt illetőleg); a Vasárnapi Ujságban (1860. Levele Petőfi haláláról); a Fővárosi Lapokban (1874. Petőfiről, Petőfi 3 arczképe, 1878. 126. sz. Emlékezés Petőfiről); a Budapesti Szemlében (1879. XIX. Adatok Petőfi életéhez); Hon (1879. 218. reggeli sz. Tagja volt-e Petőfi a soproni társaságnak?)
Kéziratban sok följegyzése maradt Petőfiről.
Vasárnapi Ujság 1864. 32. sz. arczk., 1880. 24. sz. arczk.
P. Hirlap 1897. 267., 1880. 205. szám.
1880: Hon 143., P. Napló 191., 192., Ellenőr 354., Koszoru IV. 76. l. (Szana), Függetlenség 156., M. Vidék 57., Fővárosi Lapok 129. sz.
Figyelő XIII. 154. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 482. lap. (Szana Tamás) és gyászjelentés.