Osegovich Metell (barlabasseviczi és belai báró)
cs. kir. főtörvényszéki tanácsos, O. István ítélőmester és Markovics Jozéfa fia, szül. 1814. május 4. Zágrábban; hivatalos pályáját Varasdmegyénél kezdte, hol 1831-ben al-, 1836. főjegyző lett. Az 1843-44. pozsonyi országgyűlésen horvátországi követ volt, hol 1834. jún. 20. ő volt az első, ki horvátul kezdett szónokolni. 1845-46-ban a m. k. udvari kancelláriánál titkár. 1847-48-ban m. kir. helytartósági tanácsos és Zágrábban a báni tanácsnál osztályfőnök, 1848. deczembertől cs. belügyi miniszteri tanácsos, hivatalos kapcsolatban az igazságügyi miniszteriummal; végre 1851-től a legfőbb semmítő törvényszék tanácsosa lett. A szabadságharcz idején mint Jellasich határozott híve működött. 1854. ápr. 22. a Lipót-rend lovagjává neveztetett. 1858. márczius 6-án nagybátyja a zengi püspök O. Imre által nyert osztrák báróság reá s a tőle származott nemzedékekre is kiterjesztetett és pedig úgy, hogy Varasd melletti jószágáról belai előnévvel is élhessenek.
Munkája: Naredbe Občinske za biležnike selske i druge občin poglavare po slavnoj varmedjii Varašdinškoj predpisane. Zágráb, 1838. (A varasdmegyei községek elöljáróinak szóló utasítások).
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Ponori Thewrewk József, Hongyűlési Emlény. Pozsony, 1847. 16. lap.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII, 290., 291. lap.
Kerékgyártó Árpád, Magyarország Emléknapjai. Bpest. 1882.
Petrik Bibliogr.