olasz mérnök, cs. kir. építési főigazgató, később olasz miniszter, szül. 1789-ben Bergamoban; atyja magasrangú hivatalnok volt P. a modenai katonai mérnöki iskolában tanult. A katonai szolgálatot elhagyva a velenczei közmunkák szolgálatába lépett s csakhamar kiváló helyet foglalt el az új lombard-velenczei királyság mérnökei között; 1840-ben már építési főigazgató lett. Nevezetesebb munkálatai ez időből az Adige (Etsch) folyó hajózhatóvá tétele csatornák építése és mocsarak kiszárítása. 1845-ben József nádor Magyarországba hívta a Tisza-szabályozás terveinek felülbirálása czéljából. P. Széchenyivel és a Tisza-völgyi társulat központi választmányi tagjaival beutazta a Tisza vonalait a Dunába szakadásaig és azokat alaposan megvizsgálta. Hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon és a szabályozásra vonatkozólag részletes jelentést tett, melyet a társulat a további munkálatok alapjául elfogadott. Érdemeiért a vaskorona-rendet kapta. Nemsokára azután a velenczei kormány tagja, a közmunkák minisztere, később belügyminiszter lett, majd a nép lázadása folytán lemondott és Piemontba ment, hol Károly Albertnek ajánlotta fel szolgálatait. Itt magas mérnöki állást foglalt el, majd 1849-ben a közmunkák minisztere lett és 1859-ig megmaradt ez állásában. Piemontban nagy és szép közmunkákat hajtott végre. Foglalkozott a suezi csatorna létesítésének eszméjével is és igen becses tervezetet dolgozott ki erre vonatkozólag. 1859-ben megvakult, állásáról lemondott és csak a senatusban foglalt állást haláláig. Meghalt 1867-ben Torinoban.
Munkája: Parere sulla regolazione del tibisco. Pest, 1847. (Az előszó 1846. aug. 17. Sárospatakon kelt; megjelent Milanóban is 1861. Magyarul: Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről. Olaszból ford. Sasku Károly 1846. Pest. Németre Weber János fordította. Pest, 1847.).
Ezenkívül a Duna torkolatairól, az Ádriai tenger áramlatairól sat. értekezett.
Szinnyei Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 405. l. (Bogdánfy Ödön).