Kezdőlap

Sándor Gáspár (szlavniczai báró)

kurucz tábornok, Tököly Imre sógora s legmegbizottabb embere, jobb keze, nyitramegyei birtokos, S. Gáspár séllyei várkapitány és iklódi Szluha Kata fia, Tökölynek tábornoka s híve, bujdosásában is 1693-1694-ben hű követője volt. Azonban utóbb haza jött és az udvar kegyébe jutott, mert 1706. júl. 25. báróságra emeltetett. 1715-ben az országgyűlés által a vallási ügyben, úgy a rendszeres munkálatok, valamint Trencsénben a Vág szabályozása ügyében küldöttségi tagul választatott; az 1723. országgyűlés pedig rendelé, hogy a fölség Morvaországban lévő adósságait az adósokkal kifizettesse. Neje késmárki Tököly Erzsébet volt. Csendben halt meg nyitrai jószágán. Ága fiában, S. László báróban, ki 1741-ben még élt, kihalt.

Munkája: Sándor Gáspár Uram Diariuma. 1693. A die 20. Januarij usque ad diem 23. Februarij. (A vörösvári Rákóczy-féle levéltár másolatából közli Thaly Kálmán: Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály. Irók. Pest, 1868. XXIII. kötet, 2. rész, 651-708. l.)

Monumenta Hung. Hist. XXXIII. 1., rész, XXV. lap.

Nagy Iván, Magyarország Családai X. 34., 38. l.

Illésy-Pettkó, Királyok Könyve. Bpest. 1895. 186. l.