Kezdőlap

Schäffer Károly,

egyetemes orvosdoktor, egyetemi rendkívüli tanár, szül. 1864. szept. 7. Bécsben; orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, a hol 1888-ban egyetemes orvosdoktorrá avatták. 1887-ben ötödéves orvostanhallgató korában, gyakornok lett az elmekórtani tanszék mellett, 1890-ben pedig tanársegéd és mint ilyen működött 1895-ig. 1893-94-ben a colloquium elengedésével az idegkór- és gyógytanból magántanárrá képesíttetett. Rendelő-orvosa a székesfővárosi «Erzsébet» szegényháznak és a budapesti általános poliklinikának. A budapesti kir. orvosegyesület ideg- és elmekórtani szakosztályának jegyzője. 1899. szept. 15. egyetemi rendkívüli tanári czímmel tüntették ki. 1903. szept. 19. megbizatott a budapesti kir. büntető törvényszék területén előforduló elmeorvosi teendők rendes ellátásával.

Czikkei az Orvosi Hetilapban (1887. Adatok a lyssa köszvénytánczhoz, 1888. Az alcoholos hüdés központi eredetének kérdéséről, 1889. Ujabb adatok a veszettség korodai és kórszövettani képéhez, A chloralamid álomhozó hatásáról, 1890. Az emberi veszettség egy atypikus esetéről, Casuistikus közlemények, 1891. A hysteriások villamos viszonyairól, 1893. a Szemészet cz. melléklapban: Látóhártyareflexek a hypnosis alatt); az Akadémiai Értesítőben (IX. k. Adatok a másodl. és foltos elfajulás tanához, X. Adatok az Ammonszerv szövettanához, XI. A suggestio behatása a hypnosis alatti reflexjelenségekre); a M. Orvosi Archivumban (1891. Adatok a gerinczvelő összehasonlító rostozatához, II. Az idegsejtek elváltozásairól ólom-, arsen és antimonmérgezésnél, 1895. A másodlagos elfajulás időbeli sorrendje a gerinczvelő egyes pályáiban); a Klinikai diagnosztika kézikönyvében (1893. Általános idegkórtani diagnostika, Általános elmekórtani diagnostika); a Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből cz. munkában (I. kötet. Az idegsejtek tengelyfonalának és protoplasmás nyulványainak szerkezetéről a Nissl-féle festés alapján); mindezen czikkek a külföldi német folyóiratokban is megjelentek, részben eredetiek is, egy a franczia folyóiratban is (ezeket Hőgyes Emlékkönyve felsorolja). A Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.

Munkái:

1. Az idegrendszer szöveti elváltozásai a veszettségnél. Bpest, 1890. Rajzzal egy táblán. (Értekezések a természettudom. köréből XIX. 8.)

2. Az intrahypnotikus reflex contracturák morphologiája és a suggestiónak behatása ezekre. U. ott, 1894. (Értekezések a term.-tud. köréből. XXIII. 11.)

3. A hypnotismus élettani, gyógytani és törvényszéki szempontból. U. ott, 1895.

4. Eine kritisch-experimentelle Studie über die Reflexphaenomene des Hypnotismus. Jena, 1895.

5. Az agykimerülésről (cerebrasthenia) és ennek a terjedő hüdéses elmezavarhoz való viszonyáról. U. ott, 1896. (Klinikai Füzetek VI. 9.)

6. A tabeses elfajulás localisatiójáról és lényegéről. U. ott, 1898. Négy ábrával. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)

7. A tabes dorsalis folyamán mutatkozó vizellési rendellenességről. U. ott, 1903. (A budapesti Orvosi Ujság tudom. közleményei.)

8. A paralysis progressiva kórtana. U. ott, 1903. (Az Orvosi Hetilap Közleménye.)

9. Az epilepsia és a beszámíthatóság. U. ott, 1904. (A budapesti Orvosi Ujság tudom. Közleményei.)

Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. 811. l.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.