jogi doktor, ügyvéd, szül. 1858. márcz. 15. Zombán (Tolnam.), hol atyja kereskedő és földbirtokos volt. Nevelők tanították, ezek közül egyik Keszler József, az író volt, és a gymnasium négy alsó osztályát mint magántanuló végezte s ez alatt megtanulta a franczia és angol nyelvet; az V. és VI. osztályt Pécsett, a VII. és VIII.-at Budapesten az állami kath. főgymnasiumban, az I. évi jogot Bécsben, a többit Budapesten végezte. Szünidejét utazással töltötte; bejárta nyugoti Európát és Svájczot, legtöbbet Olaszországban tartózkodott, hol az olasz nyelvet is elsajátította. A joggyakorlatot a fővárosban és Szabadkán folytatta. 1882-ben ügyvédi oklevelet nyert; még azon évben Dunaföldvárt ügyvédi irodát nyitott, ezt 1904-ben Budapestre helyezte át. A zene terén is működött, a melyen mint zeneszerző és kitünő zongorázó tett bel- és külföldön nyilvános fellépéseivel hírnévre szert. Magyar népdalait Rátkay László népszinműveiben énekelte Blaháné. Zeneszerzeményei: a «Távuszás» keringő stb. megjelentek Rózsavölgyinél Budapesten.
Zenekritikáin kívül, melyek a Szabadkai Közlönyben jelentek meg, czikke az Ország-Világban (1900. Dalmáczia partjain).
Ország-Világ 1900. 12. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.