róm. kath. esperes-plébános, szül. 1840. november 6-án Pécsett (Baranyamegye); theologiai tanulmányainak végeztével 1863. aug. 2. miséspappá szenteltetett. 1863-ban Egerághon (Baranyam.) kezdte papi pályáját mint segédlelkész, hol 1867-ben plébános-helyettes, 1875. administrator, később plébános és esperes lett; ugyanott működik jelenleg is. A 80-as években megtanulta a gyorsírást és azt a Gabelsberger-Markovics rendszere szerint műveli; megszerezte a gyorsírás-tanári oklevelet. A Gyorsírászati Lapokban ő ismertette először Gáti István első magyar gyorsírónak rendszerét. Újabb törekvése a gyorsírást az egyházszónoklatra alkalmazni.
Czikkei a Havi Szemlében (III. 1869. Az uzsora- és kamatkérdésben a régi állapot már fönn nem tartható). Egyházi beszédei a hitszónoklati folyóiratokban jelentek meg; az Isten Igéjének kiváló munkatársa.
Munkái:
1. Dupanloup Bódog, A keresztény szeretet és művei. Ford. Pécs, 1866.
2. Az uzsora- és kamatkérdés. U. ott, 1870.
3. Szent beszéd, tartotta Pécsett a püspöki székesegyház fölszentelésének évfordulóján, 1880. aug. 22. U. ott, 1880.
4. Egyházi beszéd szent István király ünnepén Bécsben, melyet a szt. kapuczinus atyák templomában 1882. aug. 20. tartott. U. ott, 1882.
5. Hitszónoklati gyorsiró. I. rész. Levelezési gyorsírás. Szeged, 1891. (Ism. Kath. Szemle és az egri Irod. Szemle).
6. Paptársaimnak a gyorsírásról. Bpest, 1903. (Különnyomat a M. Állam 209. sz.-ból).
Brüsztle, Recensio I. 579. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1892. 628. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 933. l.
M. Állam 1903. 228. sz.