Kezdőlap

Scherer István,

tanítóképző-intézeti tanár, szül. 1861. jan. 8. Kölesden (Tolnamegye); a gymnasiumot Bonyhádon, a tanítóképzőt Sopronban végezte. 1878-ban Udvariban segédtanító lett, a honnét a váczi siketnéma-intézethez nevezték ki 1881. okt. gyakornoknak. A siketnéma-tanítói oklevelet is megszerezvén, ugyanitt véglegesíttetett; 1891. nov. 2. a budapesti I. kerületi tanítóképzőben rendszeresített «Siketnémák oktatására képesítő tanfolyam» vezetésére rendeltetett ki.

Czikkei a Néptanítók Lapjában (1884. Mit tehet a népiskola siketnémáink érdekében? Hogyan oktassuk siketnéma növendékeinket, 1886. könyvism.); az általa szerkesztett Kalauzban (1887-től majdnem minden számban módszertani, történelmi s általános tájékoztató czikke jelent meg).

Munkái:

1. A siketnémák tárgyi és alaki nyelvoktatása. Első fok. Előkészítő nyelvoktatás. Első iskolaév. II. fok. Gyűjtő nyelvoktatás. Harmadik iskolaév. Kéziratnak tekintendő. Különnyomat a Kalauzból. Bpest, 1892., 1894. (Berinza Jánossal együtt).

2. A siketnémaságról és a siketnémák oktatásáról. U. ott, 1894. (Szenes Zsigmonddal együtt.)

3. A siketnéma-oktatás és nevelés kézikönyve. Siketnéma-tanítók és tanügybarátok számára. U. ott, 1895.

Szerkesztette a Kalauz a siketnémák oktatása és nevelése terén cz. szakfolyóiratot 1887. aug. 1-től Váczon, később Budapesten; a nemzetközi gyermekvédő congressus (1899. szept. 13-17.) Naplóját Bpesten.

Vaday József, Magyarországi tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. Békés-Csaba, 1896. fénynyom. arczk.

Roboz József, Váczi siketnémák Intézetének Értesítője 1896. 38. l.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. Budapest, 1907.