ág. ev. lelkész, szül. 1734. ápr. 9. Segesvárt, hol atyja Sch. András szíjgyártó és városi tanácsbeli volt. Sch. nyolcz éves korától két évig szüleivel Berethalomban lakott, azután ismét visszatért Segesvárra. Innét 1754-ben a nagyszebeni gymnasiumban tanult, a vizsga letétele után pedig Knoblauch Keresztély kereskedő segítségével az erlangeni egyetemen 1758-61. folytatta theologiai tanulmányait, hol magisteri oklevelet nyert. Hazájába visszatérve Bauszner Sámuel fiánál volt nevelő, kit aztán 1764. máj. külföldi egyetemre kisért. Beutazták Németország városait és Csehországon és Magyarországon át 1765. okt. Nagyszebenbe visszaérkeztek. Ekkor megválasztották kolozsvári ág. ev. lelkésznek, hol a szószéken a szász nyelvjárás mellett a tiszta németet hozta szokásba. 1783-ban medgyesi lelkésznek választották meg; itten 1784-től kilencz évig syndikus, 1797-től 1807-ig a medgyesi káptalan dékánja volt; élete utolsó éveiben a superintendensi teendőket is végezte. Meghalt 1821. jan. 16. Medgyesen.
Munkái:
1. Disputatio theologica de vi et efficatia Scripturae Sacrae, Praeside Pfeiffero. Erlangae, 1761.
2. Trauerrede auf den Tod Mariae Theresiae. In der evang. Kirche zu Klausenburg unter einer ansehnlichen Versammlung aus allen Ständen gehalten am 31. Dezember 1780. und auf Verlangen herausgegeben. Klausenburg, 1781.
3. Christliche Predigt und Trauerrede auf den Tod Josephs II. In der evang. Stadtkirche zu Mediasch gehalten den 25. April 1790. und auf Verlangen herausgegeben. Hermannstadt.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 207. l.