orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1835. április 10. Nagy-Kanizsán; orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte, hol 1860-ban orvosdoktorrá avatták; 1863-64. Oppolzer asszistense volt; 1865. a bécsi egyetemen magántanár, 1878. szept. 12. czímzetes, 1880. rendes tanára lett a gégegyógyászatnak és 1882-ben cs. k. kormánytanácsossá neveztetett ki. 1860. alapította (Markbreiter Fülöppel együtt) a Wiener Medicinische Presset, melyet 1886-ig szerkesztett. 1887. az Internationale klinische Rundschau s 1890. a Klinische Zeit- und Streifragen cz. lapokat indította meg. Különösen a lélekzőszervek betegségeinek tanulmányozásával foglalkozott, s kiváló érdemeket szerzett a gége- és tüdőbetegségek kezelésének tanulmánya által. Több érdemrend tulajdonosa és tudós társaságok tagja volt. Meghalt 1893. máj. 2-án Bécsben.
Czikkeit Eisenberg felsorolja.
Nevezetesebb munkái:
1. Die pneumatische Behandlung der Lungen- und Herzkrankheiten. Wien, 1875. (2. kiadás. U. ott, 1877.)
2. Ueber Laryngoskopie und Rhinoskopie und ihre Anwendung in der ärztlichen Praxis. U. ott, 1879.
3. Ueber Lungensyphilis und ihr Verhältniss zur Lungenschwindsucht. U. ott, 1880.
Hajnal-Album 1873. 203. l. kőny. arczk.
Budapester Hygien, Zeitung 1892. 22. sz. arczk., 1893. 10. sz. arczk.
Eisenberg, Ludwig, Das geistige Wien. Wien, 1893. II. 424. l.
M. Geniusz 1893. 19. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1893. 121. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 968. l.
The Jewish Encyclopedia. New-York, 1905. XI. 106. l.