Kezdőlap

Schordann Zsigmond,

orvosdoktor, kir. tanácsos, egyetemi tanár, született 1794. július 22. Nagy-Lévárdon (Pozsonym.), hol atyja gazdatiszt volt; középiskoláit 1801-től 1811-ig Pozsonyban járta, az orvosi tudományokat 1811-16-ig Pesten hallgatta és 1815. szept. 15. Lenhossék Mihálynak, az élettan tanárának lett segéde. Az orvosdoktori oklevélnek 1817. júl. 15. elnyerése után ismereteinek bővítése czéljából Bécsbe ment, a honnét 1818-ban visszatérvén, mint helyettes tanár a pesti egyetemen az elméleti orvostan előadásával bizatott meg, az 1820. év második felében pedig, ugyancsak mint helyettes, az élettant is előadta. 1820. jún. 25. kineveztetett az elméleti orvostan rendes tanárává, 1822. pedig az élettan tanárává; e mellett mint helyettes 1825-ig az elméleti orvostant is előadta. Az élettani tanszéken 1856-ig működött. Négy évig tartott súlyos gerinczbaj után 1862. ápr. 11. halt meg. 1861. február 24-én kelt végrendeletében összes vagyonát (55,889 frt 62 kr) száz egyenlő részre osztotta és ebből 49 részt rendelt orvoskari alapítványokra fordíttatni.

Munkái:

1. Dissertatio inaug. medica de mecidina populari. Pestini, 1817.

2. Észrevételek a magyarországi cholerajárványról. U. ott, 1831. (Különnyomat az Orvosi Tárból.)

Status praesens. Budae, 1830. 24. l.

Jendrassik Jenő, Emlékbeszéd Schordann Zsigmond felett. Buda, 1862.

Szinnyei Könyvészete.

Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. arczk.