bölcseleti és orvosdoktor, egyetemi tanár és országos főorvos; szül. 1761. május 14. Pesten; szülei korán elhalván, Konradi Norbert piarista-tanár nevelte; középiskolai tanulmányait Debreczenben, Kolozsvárt és Váczon végezte és 19 éves korában Pesten bölcseletdoktori oklevelet nyert; iskolai tanulmányai mellett az angol, franczia és olasz nyelvet is elsajátította. Czindery Antallal utazott a magyar tengerparton és Velenczében; Olaszországból Bécsbe tért vissza; itt van Swietennel, az udvari könyvtár igazgatójával megismerkedve, ennek rábeszélésére az orvosi tanulmányokra adta magát és miután előzőleg a természettant és vegytant tanulta, a lembergi egyetemen 1786-ban az orvosi tudományokat elvégezte s Bécsbe visszatérve, még Quarin és Stoll előadásait hallgatta, azután orvosdoktorrá avatták. Bécsből Szegedre ment, hol gyakorló-orvos volt és 1790. Csongrád- és Csanádmegye főorvosa lett. 1794-ben a pesti egyetemhez az elméleti orvostan és államorvostan tanárává nevezték ki. 1794-ben a syrmai pestis kitörésekor kiváló szolgálatokat tett a járvány behurczolása ellen és ezért a magyar nemességgel jutalmazták meg; később pedig a bukovinai járvány idejében teljesített hasonló szolgálatokért a királyi tanácsosi czímet kapta; 1799-1802. tanévekben a dékáni hivatalt vezette. 1802-ben országos főorvossá neveztetvén ki, tanári állásától megvált. Schraud az 1803. délmagyarorsági scorbut-járvány és a dalmatiai és istriai sárgaláz elfojtása, továbbá a kuruzslás megszüntetése, a seborvosi intézmény rendezése és a tehénhimlőbeoltás behozatala körül is nagyon tevékeny és áldásos működést fejtett ki. 1806-ban typhusjárvány lepte vidékre lett a kormánytól kiküldve, Vasvárott maga is megkapta a betegséget és márcz. 18. meghalt Kismartonban.
Munkái:
1. Opuscula rem physicam et chemicam attinentia, Diss. I. De natura aerum inflammabilium et vitalium. II. De lucis et materiae electricae similitudine. III. De origine caloris in tritis corporibus. IV. De meteoro quodam singulari, et nonnullis consectariis theoriam aurorae borealis attinentibus. Leopoli, 1785.
2. Tentamen theoriae generalis febrium, edidit dum medicam apud Szegedinenses provinciam capesseret. Pestini, év n.
3. Abhandlung von der Verbindung der Lustseuche mit dem Scharbocke und derselben Heilungsart. Wien, 1791.
4. Beobachtungen aus der Arzneikunde. U. ott, 1792.
5. Primae lineae studii medici. Quas auditorum suorum commodo duxit. Pestini, 1794.
6. Aphorismi de politika medica. Auditorum commodo concinnavit. U. ott, 1795.
7. De febribus tontamina duo. Vienna, 1797.
8. De febribus periodum habentibus observationes novae. U. ott, 1797.
9. De forensibus judicum et medicorum relationibus. In vicem introductionis ad medicinam forensem disserit. Pestini, 1797.
10. Geschichte der Pest in Sirmien in den Jahren 1795 und 1796. Nebst einem Anhange, welcher die Geschichte der Pest in Ostgalizien, Vorshriften der Pestpolizei und Ideen über die Ausrottung einiger ansteckenden Krankheiten enthält. U. ott, 1801. Két kötet. Térképpel és egy tábla rajzzal.
11. Historia pestis Szirmiensis annorum 1795 et 1796. Jussu regio scripsit... Tomi III. Budae, 1802. Három kötet. 10 tábla rajzzal.
12. Elementa medicinae forensis. Pesthini, 1802.
13. De eo quod est in morbis epidemium. Dum protomedici Hungari munus capesseret disserit. U. ott, 1802.
14. Georgio Stahly chir. doct. et univers. Hung. prof. VII. kal. Novembris mortuo parentat. U. ott, 1803.
15. Nachrichten vom Scharbock, welcher im Jahre 1803 in mehreren Gespannschaften von Ungarn beobachtet wurde, nebst Beiträgen zur Beschichte des brandigen Ausschlages, welcher in Ungarn Pokolvar genannt wird. U. ott, 1804. és Bécs 1805. Két táblázattal.
16. De aqua soteria thermarum Budensium, quae caesareae dicuntur. Budae, 1804.
17. Vorschriften der inländischen Polizey gegen die Pest und das gelbe Fieber aufgestellt von... Mit zwei Tabellen. Wien, 1805.
Kiadta: Historia haemorrhoidorum... Operis posthumi editionem procuravit... Vindobonae, 1794-95. Három kötet (Trnka Venczel munkája); Historia pestis Transsilvaniae an. 1771. Opus posthumum... edidit et praefatus est... Budae, 1799. egy tábl. (Chenot Ádám munkája.)
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. Cent. II. Dec. 1. 2. 508. l.
M. Kurir 1806. I. 23. sz.
Hazai Tudósítások 1806. 1., 13. sz.
Allg. Literatur-Zeitung Wien 1806. 14. sz. Intelligenzblatt 80. sz.
Annalen der Literatur und Kunst 1804. 81. sz.
Neue Annalen der Literatur 1807. Intelligenzblatt 64. l.
Kölesy és Melcser, Nemzeti Plutarkus. Pest, 1816. III. 240-253. lap.
Katona, Historia Critica XLI. 631. lap.
Oesterr. National-Encyclopaedia IV. 584. lap.
Fejér, Historia Academiae 164. l.
Szinnyei Könyvészete.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Budapest, 1880.
Petrik Bibliogr.
Hőgyes Endre Emlékkönyve 14. l. Fénynyom. arczk.