műépítész és műegyetemi tanár, szül. 1838. márcz. 22. Pécsett; középiskolai tanulmányait szülővárosában elvégezvén, a bécsi műegyetemre ment, majd pedig a bécsi akadémia építészeti osztályába lépett át, melynek legkiválóbb tanítványai közé tartozott. 1865-ben a m. tudom. Akadémia Rómer és Heszlmann társaságában Szatmár és Máramaros vármegyék régiségeinek kutatására küldötte ki. Ekkortájt készítette a szekszárdi és szinérváraljai egyházak tervezetét is. Majd megkapta a nagy császárdíjat (évi 1260 frt), hogy külföldi tanulmányutat tegyen. Utazásaiból visszatérve a pesti műegyetem építészeti tanárává nevezték ki. 1868-ban a vajdahunyadi vár restaurálásával bizták meg. Ezzel egyidejűleg megbizták egy királyi vadászkastély építésével a mácsai erdőség egy regényes pontján s ezt 1870-ben be is fejezte. Meghalt 1870. okt. 21. Pesten.
Czikkei az Arch. Értesítőben (1869-70. Jelentése erdélyi utjáról, Két elítélt hazai emlék, Vajda-Hunyad, és Könyvism.); a M. mérnök- és építész-egylet közlönyében (1870. A vajda-hunyadi vár helyreállítása körül ez időpontig eszközölt munkálatokra vonatkozó hivatalos Jelentése.)
Munkája: Denkmäler der Baukunst in Originalaufnahmen Leipzig, 1869. (Nagy illustrált munka, mely egyidejűleg francziául is megjelent.)
Ország Tükre 1864. 18. sz., 1865. 12. sz. arczk.
Arch. Értesítő 1869. 306., 1871. 211., 255., 1870. 476., 565. l.
1870: Magyarország és a Nagyvilág 47. sz. arczk., Vasárnapi Ujság 47. sz. arczk., Reform 310. sz., Századok 642., 655., 1869. 191., 429., 749. l.
Hazánk és a Külföld 1871. 1. sz. arczk.
Kayser, Bücher-Lexikon. Leipzig, 1872. XVII. 222. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 984. l.