a siketnémák intézetének igazgatója, szül. 1870. jan. 16. Szekszárdon (Tolnam.); a gymnasiumot Kalocsán és Pécsett végezte; azután a pesti egyetemre ment jogot tanulni. Ezen időben tervezték süket-némák intézetének felállítását Pesten. Ezen czélból 1801-ben Schwartzert Bécsbe küldték, hogy az ottani cs. süket-némák intézetének tanításmódját és berendezését tanulmányozza. 1802-ben a váczi süketnéma intézethez első tanítónak kineveztetett. Simony Antal igazgató halála után, 1808-ban lett az intézet tanára, 1831. márcz. 1. igazgatója; az ő idejében és tanítási rendszerével fölvirágzott az intézet, sőt rendszerét másutt is alkalmazták. Meghalt 1834. decz. 29. Váczon.
Munkái:
1. Első esméretek a siketnémák számára. May szerint. Kérdésekkel bővítette és a nyelv tanulásban való gyakorlásra alkalmaztatta. Buda, 1817. (2. kiadás. U. ott, 1823. Németül is. U. ott, 1817. és 1823.)
2. Magyar nyelvtanító könyv a siketnémák számára. U. ott, 1817. Három rész. (Németül. U. ott, 1817.)
3. Lehrmethode zum Unterrichte der Taubstummen in der Tonsprache, für Lehrer. Mit dem Hand-Alphabete. U. ott, 1827.
Nevét Schvarczernek és Schwarczernek is írták.
Hazai és Külföldi Tudósítások. 1831. II. 2. sz., 1835. I. 11. sz.
Jelenkor 1835. 11. sz.
Oesterr. National-Encyclopaedie. Wien, 1837. IV. 610. l.
Ponori Thewrewk József, Magyarok születésnapjai. Pozsony, 1846. 7. l.
Petrik Bibliogr. III. 349. l.