országgyűlési képviselő, előbbinek és garamszegi Géczy Jankának fia, szül. 1841. ápr. 20. Pesten; magán nevelésben részesült és iskoláit is magán úton végezte. A «Pátens» idejében (1859-60) részt vett a fővárosi mozgalmakban. Összeköttetésben volt a felső-olaszországi mozgalmakkal, a németországi és lengyel tüntetésekkel, később az 1863. lengyel tüntetésekkel, később az 1863. lengyel forradalommal. 1866-67. külföldön tartózkodott, még pedig Svájczban, Franczia-, Olasz-, Spanyolországban és az angol Gibraltárban. A Marokkó partjain a Bourbonok későbbi elüzetését előkészítő forradalmi mozgalmak vezetőségével is összeköttetésben állott. (Utazásait az Egyetértés közölte.) Hazájába csak a königgrätzi csata után tért vissza. 1869-ben a függetlenségi párt alakításában részt vett és a szétvált ellenzéket tömöríteni akarta. 1870-ben Francziaországban a kikiáltott köztársaság érdekében a német invázió elleni szervezésben vett részt. 1872-ben Hontmegyében újra szervezte az ellenzéket. 1873-ban Pestvármegye bizottsági tagja lett. 1875-ben a nádudvari kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek; ezt a kerületet három ízben képviselte. 1884-től többé nem vállalt képviselőséget, hanem az irodalomnak élt és felső-szúdi birtokán gazdálkodott.
Számos politikai czikket írt a Magyar Ujságba (1869) és az Egyetértésbe (1875-1883., 1905.); országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Krátky János, Szózat. Bpest, 1878. 54. l.
Hontvármegye. Bpest, 1907. (Magyarország Vármegyéi és Városai.)