ág. evang. alesperes lelkész, S. Máté tanító és Keuluk Zsuzsánna fia, szül. 1826-ban Csömörön (Pestm.); tanult az aszódi algymnasiumban; innét a selmeczbányai főgymnasiumba, majd a pozsonyi lyceumba ment theologiát hallgatni. Itt a magyar egylet titkára lett. Papjelölti éveit Kis-Kőrösön töltötte két évig, hol magánalgymnasiumot alapított és abban tanított. Majd Váczra hívták meg lelkésznek, hol negyedfél év alatt megalapította az evang. egyházat és paplakot építtetett a Dunaparton. Váczról a bánki (Nógrádmegye) egyház hívta meg lelkészének. Az esperesség előbb dékánnak, majd gyámintézeti elnöknek, később conseniornak választotta meg, mely hivatalát hat évig viselte. Mint nógrádi alesperes, az alsónógrádi papi értekezletnek munkás tagja volt; a Surányban 1872. aug. 28. tartott conferentián olvasta fel alábbi értekezését. Meghalt 1872. jún. 2. Bánkon. Mint pozsonyi theologus több költeményt írt Vahot Imre Pesti Divatlapjába (1846. és 1847.); egyházi beszéde (a Margócsy József, Prot. Egyházi Beszédtár III. kötetében. Kecskemét, 1870.).
Munkája: Vélemény azon kérdésre: mily álláspontot foglaljon el az ág. hitv. ev. egyház a magyarországi protestáns egylettel szemben... 1872.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876. 29. sz.