Simonyi Ernő (simonyi és varsányi),
országgyűlési képviselő, szül. 1821. decz. 18. Zsámbokréten (Nyitram.); iskoláit Nyitrán, Tatán, Váczon, Nagyszombatban és Pozsonyban járta. 1848 előtt Nyitra-, Trencsén- és Barsmegyék közgyűlésein tevékeny részt vett a közügyek tárgyalásában, mindig az ellenzék soraiban. 1848-ban Nyitramegye bajmóczi járásának törvényszéki elnöke volt s a privigyei kerületben a választók nagy többsége által országgyűlési képviselőnek választatott; de a választás formahiány miatt nem igazoltatván, megyéjébe visszatért s előbb egy Hurbán elleni expeditióban vett részt, mint önkéntes, később Lipótváron magát kiképezvén, a Simunics elleni hadjáratban szintén mint önkéntes tüzér működött; de az év végével megyéjét az ellenség megszállván, Komáromba menekült, hol a téli ostrom alatt intézett kirohanások alkalmával többször kitüntette magát. 1849 elején guerillacsapatot toborzott és febr. havában, mint annak parancsnoka, Nyitra- és Barsmegyében az ellenség háta mögött működött; de 70 emberből álló csapata szétveretvén, márcz. végével Debreczenbe ment; onnét azonban az ellenség elvonultával csakhamar visszajött Nyitramegyébe s mint központi főbirónak, a hadsereg szervezetében és ujonczozásában, valamint a megyében tanyázó három hadosztály élelmezésében kitünő része volt. A hadi szerencse fordultával ismét honvéd lett és Komáromot védte Klapka tábornokkal. A vár feladása után külföldre menekült. Hamburgból, hol csak néhány hónapot töltött, 1850. Angolországba ment s ott 1853-tól a Payne nevű queker családnál Bridgewaterben mint nevelő hat évet töltött. Időközben növendékével huzamosb időre Párisba utazott és ott az «Éole des mines» «College de France» «Jardin des Plantes» és a «Sorbonne» tanintézeteket látogatta, szorgalmasan tanulmányozván a vegy- és természettani tudományokat. Tanítványai letevén a doktori vizsgát, e családot 1857 végén elhagyta, Londonba költözött és hét évig a föld- és ásványtanból magántanársággal tartotta fenn magát. Szabad idejét a brit múzeum kéziratgyűjteményében töltötte buvárkodással s lemásolta a Magyarországra vonatkozó történelmi okmányokat. Történetirodalmunk anyagát az Akadémiához intézett számos küldeménynyel gyarapította. Midőn 1859-ben egy angol kereskedőház érdekében Német-, Franczia-, Spanyol- és Olaszországban utazott, ez utóbbi országban a háború kitörésekor a magyar legióhoz csatlakozott. A villafrancai békekötés után azonban visszatért Angolországba, de elhagyott helyét többé vissza nem nyerhetvén fényképészettel foglalkozott. 1861-ben a privigyei kerület egyhangúlag választotta meg képviselőjének. Ekkor vissza akart térni hazájába, de ez tőle megtagadtatván, két hónap mulva bekövetkezett igazoltatása után engedély nélkül készült bejönni. E czélból Párisba érkezvén, ott tudta meg, hogy báró Vayt gróf Forgách váltotta fel a kanczellárságban s ezzel a kiegyezkedhetés minden reményét föladván, visszament újból Angolországba s az abbahagyott fényképészet helyett Bridgewarterben egy tégla- és czementgyár igazgatását vette át. Innét azonban, mint a világhirű sheffieldi aczélgyár (Turton és társai) teljhatalmú képviselője Párisba ment. Ujból bejárta ezután Nyugat-Európa nagy részét. Mikor a kiegyezés után a szabadságharczban résztvettek visszatérhettek, 1868. ápr. S. is visszatért Angolországból és attól fogva mint országgyűlési képviselő, élénk részt vett a közügyek intézésében. 1869. márcz. 18. a német-üregi (Baranyam.) kerület országgyűlési képviselővé választotta meg és mint ilyen a függetlenségi párthoz tartozott. 1880-ban betegeskedni kezdett, gyomorbajban szenvedett; 1881. késő őszszel Abbáziába ment, hogy ennek enyhe égalja alatt töltse el a telet, hol 1882. márczius 28. meghalt. Holttestét Budapestre hozták.
Czikke a Századokban (1868. András magyar királyfi sírja Nápolyban); levelei a Pesti Hirlapban (1882. 87., 91. sz. kivonatban 1861-ből); a Békésben (1884. 1. sz. S. levele az emigratióból, Terényi Lajos halálakor 1863. április 14.); az Aradi Közlönyben (1885. 5., 6. sz. S. leveleiből).
Munkái:
Magyar történelmi okmánytár, londoni könyv- és levéltárakból. Összeszedte és lemásolta ... 1521-1717. Pest, 1859. (Magyar történelmi emlékek I. osztály V. kötet. Ismertető terjedelmes bevezetéssel 60 darab irat, melyek közül hat származik a mohácsi vészt megelőző időből és szintén csak hat a XVII. századból.)
Angol diplomatiai iratok II. Rákóczy Ferencz fejedelem korára. Angol levéltárakból közli. Budapest, 1872-73., 1876. Három kötet. (Archivum Rákóczianum II. osztály. Diplomatia I-III.)
Simonyi Ernőnek a képviselőházban 1874. febr. 1-én a keleti vasút tárgyában tartott beszéde. U. ott, 1874.
Alapította és szerkesztette a Szombati Lapokat 1872. jan. 6-tól szeptember 30-ig Budapesten. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Vasárnapi Ujság 1868. 25. sz. arczk., 1880. 11. sz. arczk., 1882. 14. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1869. 24. sz. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 60., 64., 65. sz.
Arany Trombita 1873. arczk.
Simonyi vagy Pauler? Irta egy választó polgár. Kiadta Spolárich Lajos. Pest, 1872.
Krátky János, Szózat. Bpest, 1878. 53. l.
1882: Ellenőr 158., 167., Függetlenség 87-89., P. Hirlap 87., 88. (Scarron), 91., Budapesti Hirlap 87., 88. (Scarron), 91., Budapesti Hirlap 87., Hon 87., 92., Egyetértés 87-91., 92. (Eötvös K.), Fővárosi Lapok 73., P. Napló 87., 92., Magyar Tisztviselő 21. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 1107. l.
Kiszlingstein Könyvészete.