ref. lelkész és orvosdoktor, S. Sándor szabómester és Elek Erzsébet fia, szül. Selyén (Baranyam.) 1826. jan. 20., a csurgói algymnasiumban és utóbb mint szolgatanuló Debreczenben tanult, hol 1837-ben lépett a felső osztályba, a maga erejéből tartva fenn magát; 1839-ben Pfanschmidt László házánál tanított és br. Vay Miklósnál egy évig nevelősködött Golopon; onnét visszatért Debreczenbe, hol 1847. szept. 1-től 1848. február hó 29-ig seniorságot viselt. Az orvosi diplomát még segédlelkész korában a pesti egyetemen szerezte. Tanulmányait elvégezve, 1854-ben a ráczkevei ref. község választotta meg lelkészének. Megtakarított pénzéből a szegényeket segítette és jótékony adakozásokat tett; orvosi tudományával pedig híressé lett. Jártas volt a német és franczia nyelvben is. Selyén szüleinek 3000 frton házat építtetett, Csurgón pedig az iskolára 30 ezer frt alapítványt tett; a debreczeni theologiai fakultásnak 20 ezer frtot hagyományozott. Meghalt 1891. júl. 8. Ráczkevén élete 72., lelkészkedése 38. évében. Százezer frtnyi összes vagyonát jótékony czélokra hagyta.
A hetvenes években buzgó dolgozó társa volt a Balog Ferencz által Debreczenben szerkesztett Evangyéliomi Protestáns Lapnak, mely erélyesen védte az orthodox hitágazatot a sárospataki s a többi rationalisták ellen.
Czikkei a Sárospataki Füzetekben (II. 1859. A lelkipásztori orvostan történeti fejlődése, Dr. Macher nyomán.)
Sárospataki Füzetek 1859. 826. l.
Czelder, Figyelő IV. 53. l.
Debreczeni Prot. Lap 1891. 259., 267. és 273. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1891. 32. sz.
Vasárnapi Ujság 1891. 29. sz. (Nekr.); 1899. 38. sz. arczk. és a debreczeni ref. főiskola jegyzőkönyvéből.