jogi doktor, egyetemi jogtanár, német nemes származású; a XVIII. század utolsó évtizedében a nagyszombati egyetemre meghívatott. Az egyetem törvénytudományi karának leczkéi t. i. nemsokára jövedelemhiány, utóbb kórvész és háborúskodás miatt közbejött félbeszakadásának megszüntével, Dvornikovics rövid idejű működése után, a római jog tanításának folytatását bízták reá, hogy művelését új életre ébreszsze. Működése öt évig tartott, mely idő alatt a római jogból a legelső nyilvános vitatkozásokat rendezte. Később a salzburgi egyetemhez meghívást kapván, ott a közjog és justinianusi törvénykönyv rendes tanára, majd az érsek-fejedelem tanácsosa lett és császári udvarbiró (comes palatinus) czímével diszíttetett fel. Itt a XVIII. század második évtizede első esztendeiben közbejött haláláig nemcsak tanítása által nagy hírre emelkedett, hanem az institutiók rendje szerint kidolgozott munkájában, az akkoriban kötelező törvényes szabályoknak összeállítását oly sikerrel kisérlette meg, hogy
kéziratát halála után is többen használván, kiadása kivánatosnak látszott, miért is mások azt kiegészítették, bővítették és kiadták: Introductio in universum ius, iuxta seriem IV. librorum et titulorum instit. imp. ex iure nat. gentium, canonico, publico, privato, feudali, criminali concinnata. Styriae, 1714. 4rét 617. 1.
Pauler Tivadar, Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. Bpest, 1878. (A m. tud. Akadémia Könyvkiadó-Vállalata.)
Vécsey Tamás, Budapesti kir. m. tudomány-egyetem jog- és államtudományi karának ismertetése. 1667-1896. Bpest, 1896. 2. l.