megyei alispán és országgyűlési követ, szül. 1745. márcz. 28. Sümeghen (Zalam.); 1761. Trencsénben a jezsuiták közé lépett; tanár volt Kőszegen, Komáromban és Gyöngyösön. 1871. ápr. 21. búcsút vett a szerzetesi élettől és 1773. zalamegyei aljegyző, 1780. főjegyző lett. 1781. gróf Eltz uradalmi kormányzónak hívta meg Slavoniába. 1790-91. zalamegyei első alispán és országgyűlési követ volt. Beszélt, a magyaron kívül, olasz, német, latin, délszláv és orosz nyelven. Meghalt 1804. április 25. Kis-Görbőn (Zalamegye).
Munkája: Az 1790-ben Budán Szent-Iván havának 6-ikára rendelt, s kezdődött, és 1791. esztendőben Pozsonyban, bőjt-más havának 13-ikán végződött magyarországi nagy gyűlésének folytáról tett jelentő tudósítása nemes Zala vármegye küldöttjeinek ... Zala-Egerszegen Szent György havának 5. napján tartott közönséges gyűlésnek alkalmatosságával. Hely n. (Somssich Lázárral együtt).
Számos költeményt írt (így A jövendő századnak cz. örök becsűt) a Sümeg és Vidéke szerint.
Arczképét rézmetszetben kiadta Kazinczy Ferencz Munkáinak VI. kötetében 1815.
Nagy Iván, Magyarország családai X. 330.
Hazánk és a Külföld. 1866.
Moenich-Vutkovich, Magyar Irók Névtára. Pozsony, 1876. 105., 140. l.
Ballagi Géza, Politikai irodalmunk 500., 538. l.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése II., IV., VI., IX., XI., XII., XIV., XV.
Sümeg és vidéke 1897. 4. sz. (Püspöky Gracián).
Magyarország 1897. 105. sz.
Irodalomtörténeti Közlemények 1901. 172. l.