szombathelyi polgár, korában a gyümölcsészet, s még inkább a szőlőszet terén a legelső szakférfiak egyike, a ki nemcsak az országban, hanem külföldön is mint ilyen ismeretes volt. Szombathelyen terjedelmes szőlőiskolát alapított és tartott fenn, gyökeres és sima szőlővessző eladással. A negyvenes években többször közreműködött a magyar gazdasági egyesület budai országos szőlőiskolájának rendezése és ott a szőlőfajok meghatározása körül. A gazdasági egyesület rendes tagja volt, gyűlésein is több ízben részt vett, sőt 1848-ban választmányi tagnak is megválasztatott.
Czikkei a M. Gazdában (1841. Jegyzések a Mussehl által javított s hazánkban is több helyen használatban álló Nutt-féle méhkasról, 2 ábrával, 1842. A francpálinka készítéséről Magyarországon, Nézetek a szőlővesszők osztályozásáról, 1845. A legjelesebb külföldi szőlőfajok bornemesítésre, Mint lehet a lótetűt biztosan kiirtani? 11. sz. Weinhofer Alajos nekr., 1846. A szőlőtőnek fali- és lugosmívelése, tábla rajz.); a Gazd. Tudosításokban (1841. Zöld trágya alkalmazása a szőlőmívelésnél, Néhány észrevételek a szőlővesszők osztályozásáról). A Kertészeti Lapoknak is munkatársa volt.
Galgóczy Károly Emlékkönyve. Bpest, 1884. IV. 150. l.