a bártfai iskola rectora, Felső-Magyarország leghíresebb reformátora, szül. 1510. Bártfán, a hol tanulni is kezdett, azután Kassán, majd a boroszlói egyetemen tanult. 1530. okt. 1. a wittenbergi egyetemre iratkozott be; itt jutott bizalmi viszonyba Lutherrel, Melanchtonnal és Agricolával, a kikkel állandóan összeköttetésben maradt. Több évig foglalkozott Németországban nevelősködéssel, közben az 1536-37. tanévben pedig az eislebeni iskola igazgatójaként működött. Hazájába 1539. jún. tért vissza, hogy elfoglalja a bártfai iskola igazgatói tisztét és a legelsők egyikévé tette a vezetésére bízott intézetet, melyben az iskolai színjátékokat is meghonosította. Híre külföldre is elterjedt, «Praeceptor Hungariae» névre méltatták és 1551-ben Boroszlóba hívták tanárnak, de ez elmaradt. 1554. nagy vitába keveredett Stancarus Ferenczczel, mely élőszóval ment végbe. Az öt szab. kir. város: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kis-Szeben között egységet teremtett és megnyerte őket a reformatiónak. Az egyházszervezés terén főleg a pentopolitana confessio szerkesztésével szerzett maradandó érdemeket. Sokat tett az azon időben keletkezett bártfai nyomda felvirágoztatására. Egyik életírója szerint «szülővárosánál elismerés helyett hálátlansággal találkozván», Késmárkra ment 1556-ban, de a tanács őt megkérlelvén, 1557. ismét visszatért Bártfára, hol 1560. jún. 7. meghalt.
Munkái:
1. Apologia Ecclesiae Bartfensis... 1558.
2. Historia von Susanna in Tragedien weise gestellet, zu vbung der Jugent, zu Bartfeld in Vngarn. Wittenberg, 1559.
3. Confessio Christianae doctrinae, Quinque Lib. Reg. Cittum. Cassoviensis, Leutschaviensis, Eperjesiensis, Bartphensis, Cibiniensis, Bártfa, 1560. (Latin, magyar és német nyelven és Kassán 1613.)
4. Anotationes locorum communium doctrinae Christianae Philippi Melanchthonis. Basel, 1561.
5. Apophtegmata Illustrium Virorum, expositione Latina et rythmis Germanicis illustrata. Hely n., M.D.LXX. (S. örökösei adták ki, atyjok hátrahagyott sok becses kéziratai közül).
6. Formulae tranctandarum Sacrarum concionum... Bartphae, 1778.
7. Postilla, Sive Enarrationes Erotematicae Epistolarum et Evangeliorum Anniversariorum... U. ott, 1596.
8. Leges scholae Bartphensis. Leipzig u. Ofen, 1789. (Az eredeti kéziratból közli Klein, Nachrichten I. 332-441. l.)
Bod Péter, M. Athenas 1766. 248. l.
Klein, Nachrichten I.
Bartholomaeides, Memoria Ungarorum 8. l.
Néptanítók Könyve 1860. 14. l.
Fabó, Monumenta Pest, 1861. I. k.
Toldy F., M. költészet története 1867. 203. l.
Fraknói, Rewai Ferencz fiainak iskoláztatása. Pest, 1873.
Századok 1874. 149. l.
Irodalomtörténeti Közlemények IV. 1894. 418. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár II. 36., 70. l. III., I. rész 140., 144., 178. l.
Egyet. Philol. Közlöny 1881. 330. l.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára II-VI.
Uj M. Athenas 594. l.
Batizfalvy István, Magyarországi Prot. Egyház Története. Bpest, 1888.
Pallas Nagy Lexikona XV. 229. l.
Hörk József, Az eperjesi ev. ker. Collegium története. Kassa, 1896.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 229. l.