Kezdőlap

Sturm Albert

a Kisfaludy-Társaság levelező tagja, hirlapíró, szül. 1851. febr. 12. Liptó-Szent-Miklóson; középiskolai tanulmányait otthon mint magántanuló kezdte, Késmárkon folytatta és Lőcsén 1867. végezte. Majd a budapesti egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott; letette (1875) a jog- és államtudományi, majd a középiskolai tanári vizsgálatot. Az önkéntesi év leszolgálása után 1870. a Pester Journal szerkesztésébe lépett. 1872. Bécsbe ment a Tagespresse meghivására; a lap egyik szerkesztője volt és hosszabb utazásokat tett külföldön. 1874-ben, nem tudván tovább a magyarokat megvédeni a szász agitáczió ellen, otthagyta a lapot és a Neue Freie Presse megbizásából Olaszországba ment Petrarca 500 éves jubileumának ünnepléséra. Még ugyanazon év őszén visszatért Budapestre és a Neues Pester Journal tárczaczikkírója és a törvényszéki rovat vezetője volt; szabad idejét ez alatt a magyar remekíróknak a külföldön való ismertetésére szentelte. 1875-től a fővárosban több évig a tanári pályán működött. Ettől 1880. végképen megvált, ujságírói foglalkozásához visszatérve, 1881. a Pester Lloyd parlamenti rovatvezetője lett és az országgyűlési tudósítások kritikai bevezetését honosította meg a budapesti hírlapokban. 1880-ban a Kisfaludy-Társaság levelező tagjának választotta meg. 1895-ben megvált a Pester Lloydtól és átvette a Budapesti Tudósító (Budapester Correspondenz) szerkesztését. Társadalmi téren a szünidei gyermektelep intézményét honosította meg Magyarországon és fölvirágzásának egyik főtényezője. 1901. megkapta a porosz sasrend IV. és a perzsa nap- és oroszlánrend III. osztályát; 1903. febr. 8. pedig a Feencz József-rend tiszti keresztjét.

Czikkei a Fővárosi Lapokban (1875. 251. 255. sz. Pulszky Ferencznél); a Kiss József, Zsidó Évkönyvében (Vörös Ajszik cz. rajza); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (XVII. A Nibelungok Buda halálában, székfoglaló 1881. nov. 30., XVIII. 1883. Dux Adolf emlékezete, XXVII. 1890. Ring Mihály emlékezete); az Ung. Revueben (1887. Die ung. Literatur in den letzten fünfzig Jahren, 1888. Johann Arany's Nachlass, 1893. Denkrede auf Faust Pachler); a M. Szellemi Életben (Bpest, 1892. I. Vilmos császár, Haynald bibornok, Gyulai Pál, én) sat.; eredeti német versei és novellái a német szépirodalmi lapokban. Lefordította Tóth Ede Falurosszát «Der Dorflump» cz. (1878.), melyet a hazai és külföldi német színpadokon többször adtak.

Munkái:

1. Culturbilder aus Budapest. Leipzig, 1875. (2. kiadás. U. ott, 1876.)

2. König Buda's Tod. Ein Epos von Johann Arany. Aus dem Ungarischen übersetzt. U. ott, 1879. (Ism. Budapesti Szemle XXI.).

3. Sub auspiciis imperatoris et regis. Die heurigen Kavallerie- und Korpsmanöver stattgehabt unter den unmittelbaren Befehlen Sr. Majestät. Bpest, 1896.

4. Im Manöver Kaiserzelt. U. ott, 1899.

Szerkesztette az Új Országgyűlési Almanachot 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és képviselőház tagjairól. Bpest, 1888.; az Országgyűlési Almanachot 1892-1897. U. ott, 1892., 1897-1901. U. ott, 1897., 1901-1906. U. ott, 1901. (Folytatták Fabró Henrik és Ujlaki József).

«Vértanú» czímű tragédiájával a 400 aranyos Karátsonyi-díjért pályázott, azonban a m. tud. Akadémia részéről csak dícséretet nyert.

Jegyei: † és Δ (a Pester Lloydban és másutt).

Délmagyarországi Lapok 1882. 166. sz.

Egyenlőség 1891. 6. sz.

M. Szellemi Élet, Bpest, 1892 arczk. és névaláírása.

Ország-Világ 1894. 17. sz. arczk.

M. zsidók a millenneumkor. Bpest, 1896. 151. l. arczk.

Pallas Nagy Lexikona XV. 250. l. és II. Pótkötet 1904. 622. l.

M. Könyvészet 1901., 1906.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.