jogi doktor, a m. tud. Akadémia lev. tagja, a m. kir. curia legfőbb ítélőszéki osztályának közbirója. S. Imre és Poroszkay Judit fia, szül. 1818. decz. 29. Miskolczon; innét szülei 1821. Váczra költöztek és itt végezte gymnasiumi és bölcseleti tanulmányait. 1834. a pesti egyetemre ment, hol 1837. jogi tanulmányait befejezte; ekkor a váczi egyházmegyei papjelöltek közé vétetett fel és a bécsi Pázmán-intézetbe küldték theologiai tanfolyamra. 1839. ápr. végén a papi pályát elhagyva, a jogi pályára szánta magát és a jogi doktori fokozat elnyerésére való előkészületek alatt a báró Rudics és Vojnits családoknál, majd később a báró Aczél Antal aradmegyei főispán családjánál nevelősködött, míg 1841-ben jogi doktori oklevelet nyert. Hivatalos pályáját 1842. máj. 12. kezdette meg, mikor is Vácz városa tanácsnoka lett. 1848. márcz. 19. Uzovits János hétszemélnyöktől, mint a pesti egyetemi jogi kar igazgatójától mghívást kapott Pestre, hogy az egyházi törvényeket magyar nyelven adja elő az egyetemen. Tanszékét 1848. márcz. 23. foglalta el. 1849 végén Bécsbe nyert meghivást a codificatióhoz. 1850. máj., megkérdeztetése nélkül, a pozsonyi akadémiához igazgatói és magánjogi tanár minőségében nevezték ki; de ő törvényes kineveztetéséhez ragaszkodva és mert vonakodott német előadásokat tartani, megvált a tanári pályától. 1851. pestmegyei törvényszéki ülnökké, 1854. a kecskeméti törvényszék tanácsosává neveztetet ki; még ugyanazon évben a székesfejérvári törvényszék alelnöke lett, mely minőségben a közbiztossági állapotok érdekében erélyesen működött. Az alkotmányos időben rendelkezési állapotba helyeztetett. 1862. júl. 25. a m. kir. helytartótanács tanácsosává neveztetett ki. A m. tud. Akadémia 1864. jan. 20. levelező tagjának választotta. 1867-ben a m. kir. igazságügyi miniszteriumhoz osztálytanácsossá, 1868. jan. 3. pedig a hétszemélyes tábla, majd a m. kir. curia bírájává nevezték ki. Élete utolsó évtizedében előtanulmányokat tett a magyar jog dogmatikus fejlődését tartalmazó nagyobb munkához, azonban az anyag feldolgozásában hosszas és fájdalmas betegsége gátolta. Meghalt 1881. szept. 18. Budapesten. A m. tud. Akadémiában 1882. febr. 27. Konek Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Törvényszéki Csarnokban (1859), a Jogtudományi Közlönyben (1868-69., 1871., 1873).
Munkái:
1. A magyarországra szóló ideigl. törvényszéki szerkezet és perlekedési rend polgári része. Pest, 1850.
2. Váltójogtan U. ott, 1851.
3. Az ideiglenes polgári perrendtartás. U. ott, 1853.
4. Vagyonjog. U. ott, 1883. (Kőnyomat.).
5. Szerződésjog. U. ott, 1852. (Kőnyomat).
6. Magyarország közjoga... U. ott, 1861.
7. A magyar polgári törvénykezés rendszere... U. ott. 1861. (2. kiadás 1862., 3. k. 1865., a 3. k. új lenyomata 1867., 4. k. 1869. U. ott).
8. Magyarország közjoga. (gr. Cziráky Antal után). U. ott, 1861.
9. A magyar polgári anyagi magánjog rendszere. U. ott, 1862. (2. k. 1864. U. ott, 3. k. Buda, 1867., 4. bőv. k. U. ott, 1869., 5. k. 1871., U. ott, 6. k. Bpest, 1874.)
10. A köteles rész. 1864. (Székfoglaló. Akadémiai Értesítő Uj Folyam.)
11. Tanulmányok a polg. magánjogi codificatió terén. Pest, 1866.
12. A honosításról és a külföldiekről. U. ott, 1867.
13. Emlékbeszéd Császár Ferencz tiszteleti tag fölött. U. ott, 1871. (Értekezések a társadalmi tud. köréből II. 4.)
Nevét Suhajdának is írták.
Nagy Iván, Magyarország Családai X. 393. l.
Pesti Napló 1881. 257., 258. sz.
Akadémiai Almanach 1882. 261. l.
Konek Sándor, Emlékbeszéd Suhayda János lev. tag felett. Bpest, 1882. (Emlék beszédek 1882. II. szám.)
Petrik könyvészete. Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1908. 7. sz. és gyászjelentés.