ref. lelkész, szül. 1844. jún. 1. Székely-Udvarhelyt, hol atyja S. Dénes ref. kollegiumi jogtanár volt. Gymnasiumot és két évi jogot végezve, 1865. theologus lett Nagy-Enyeden, hol egy évig az ifjúság önképzőkörének «Haladjunk!» czímű hetilapját szerkesztette. 1868. a heidelbergi egyetemre ment. Külföldi útjából hazaérkezvén az 1868-69. tanévben Székely-Udvarhelyt ref. segédtanár volt, míg 1869-ben ugyanott ref. pappá választatott meg. 1872-90-ig Vízaknán lelkészkedett; ez idő alatt egyházmegyei főjegyzőséget és esperesi hivatalt is viselt. 1890-től szászvárosi első pap volt; egyszersmind a Kun-kollegium tiszteletbeli tanára és előljáróságának tagja, a nagyszebeni egyházmegye egykori esperese végül az erdélyi ref. egyházi értekezletnek alelnöke stb. Meghalt 1901. márcz. 4-én Szászvárosban.
Költeményei, tárczaczikkei 1868-72-ig a Székelyföldben és Kolozsvári Közlönyben jelentek meg; 1871-ben vezette az Udvarhely tárczarovatát; ebben jelentek meg tőle «Bécstől Prágáig» és «Prága» cz. útirajzok, 1872-ben pedig «Erdély elszakadása Magyarországtól» czímű történelmi tanulmánya; a 70-es években a Keletnek és a M. Polgárnak volt dolgozótársa (közölte az általa fölfedezett 3 érdekes kéziratot: az 1834. erdélyi országgyűlés töredék naplóját és Kossuthnak Bemhez, mint újonnan kinevezett erdélyi főhadvezérhez intézett két levelét). Egyházi dolgozatai a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1868. A jenai és heidelbergi egyetemekről írt tanulmánya, 1869. r.-s. jegy alatt a Gymnasiumi tanárok képzettsége); a Sárospataki Lapokban (1871-1882. kisebb czikkek); az Erdélyi Prot. Közlönyben (1872. Eklezsiai határozat 1722, A vízaknai ref. egyház jegyzőkönyvéből, 1885. Ima Nagy Péter felett); egyházi beszédei megjelentek: az Egyházi Reformban (1872. A protestantismus hivatása): az Erdélyi Prédikátori Tárban (1872., 1887-88.); az Evangyéliomi Lelkészi Tárban (1881-82.); a Kalászok az élet kenyeréhez cz. gyűjteményben (1892-93.) és a Deák Gerő által szerkesztett «E. M. K. E. daloskönyv»-ben (1892. Luther énekének új fordítása).
Munkái:
1. Emlékbeszéd b. Eötvös József felett. Székely-Udvarhely, 1871.
2. A megelevenítő lélek. Synodusi beszéd. Marosvásárhely. 1873.
Álneve és jegye: Erdősi Döme és s.
Parádi Kálmán, Erdélyrészi ref. egyházkerület közép- és elemi iskoláinak alaprajza. Kolozsvár. 1896. 104. lap.
Aradi Közlöny 1901. 55. sz. (Gyászjelentés) és Dombi Lajos ref. lelkész szives közlése (önéletrajzi adatok után).