Kezdőlap

Szabados János

kir. tanácsos, Szeged helyettes polgármestere és tanácsosa, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1839. szept. 29. Sikulán (Aradm.); atyja, ki gazdatiszt volt, korán elhunyt, anyja Aradon iskoláztatta, majd papnak szánta, de ő a temesvári semináriumból kilépett és visszatért Aradra a VII. és VIII. osztályra, azután a jogra ment Pestre. Ott gyorsan feltünt dalaival. A 60-as évek irodalmi mozgalmaiban is élénk részt vett. 1862. szept. 16. Balogh Zoltánnal együtt megindította az Uj Nemzedék cz. lapot, mely azonban már azon év decz. 30. megszünt. Gyakran fordított Goetheből és Shelleyből. 1863-ban a fővárosból a Szegedi Hiradó szerkesztésére hívták meg; a lapot márcz. 1. vette át és azt 1869. jún. 30-ig vezette. Az irodalmi körökkel még jó ideig érintkezésben maradt. 1872-ben városi tanácsossá választották. Azon időtől fogva munkásságát a városi ügyeknek és gazdaságának áldozta és a költészettel jóformán felhagyott. Az 1877. évben a Petőfi-társaság mindjárt megalakulása után tagjául választotta s ő egy Petőfit dicsőítő ódával tartotta meg székfoglalóját. 1879. a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. A szegedi színházat 1883. az ő Szeged ünnepe cz. prologjával nyitották meg. Szeged fejlesztésére nagyon sok kulturális és közhasznú eszmét pendített meg és kezdeményezett; különös érdeme, hogy Szeged népoktatásügyét rendezte és tanyai kulturális központokat létesített. Az állandó színház, állandó híd, a város utczáinak és tereinek feltöltése, az alreáliskola kifejlesztése mind az ő hathatós közreműködésével létesült. Szeged kulturális budgetjét 73,000 frtról húsz év alatt 173,000 frtra emelte. 1883. az árvízkor és a rekonstrukczió alkalmával kifejtett működéséért kir. tanácsosságot nyert. 1884. helyettes polgármesterré választották. 1885. a franczia vendégek látogatása után a franczia akadémia tisztje lett. Meghalt 1891. A szegedi Dugonics-társaság, melynek szintén tagja volt, emléket állíttatott sírja fölé Köllő Miklós szobrász által, melyet 1897. nov. 1. lepleztek le Arató Frigyes beszéde közben.

Költeményeket írt a következő hirlapokba: Napkelet (1858. A Hunyady-ház diadalünnepe cz. képhez írt költeménye dicséretet nyert és aranykeretes díszpéldánynyal tüntette ki a szerkesztő Vahot Imre), Kalauz (1858.), Nép Ujsága (1859.), Aradi Hiradó (1859.); czikkei: Divatcsarnok (1859.), Nővilág (1860. Heineből), Hölgyfutár (1860., 1862-1863.), Magyar Színházi Lap (1860.), Vasárnapi Ujság (1860.), Honvédek Könyve (1861. II.), Uj Nemzedék (1862. főmunkatárs), Petőfi-társaság Lapja (1877.); Ország (1863. 41. sz. Erdélyi János), Vasárnapi Ujság (1883. Mikszáth Kálmán) czímű lapokban.

Munkái:

1. A haza és a szerelemről. Költemények. Pest, 1860. (Ism. Hölgyfutár 113. sz.)

2. Szeged ünnepén. Szeged, 1883. (Prolog.)

3. Szabados János irodalmi hagyatéka. Költemények. Kiadja a Dugonics-Társaság. A szerző arczképével. Szeged, 1897. (Szerző életrajzával. Ism. M. Hirlap 1898. 16. sz.)

Álneve és jegye: Keresztély (1862-ben írt kritikai dolgozatainál a Hölgyfutárban) és -*- (különböző lapokban).

Hölgyfutár 1862. 113. sz.

Pesti Hirlap 1883. 842. sz.

Petrik Bibliogr.

1891: Szegedi Hiradó 281. Sz., Budapesti Hirlap 296. sz., H. Hirlap 219. sz.

Pallas Nagy Lexikona XV. 328. l.

Budapesti Napló 1897. 303. sz.

Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.

Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.