róm. kath. esperes-plébános, szül. 1843. nov. 12. Nagy-Becskereken; középiskoláit szülővárosában és Szegeden, a theologiát Temesvárt végezte. 1866. pappá szentelték és előbb mint segédlelkész hat évig, azután mint plébános 19 évig működött. 1897. Nagy-Becskereken plébánossá választották meg. Behatóan foglalkozott nép- és földrajzi tanulmányokkal; szerkesztette és kiadta a «Nép- és földrajzi Könyvtár» cz. gyűjteményt, a melyből 80 kötet jelent meg és körülbelől 110,000 példánya osztatott szét ingyen az ország minden felekezetü és nemzetiségü tanintézetében. Ő Felsége 1898. jún. 23. a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki; ugyanazon év nov. 19. pedig a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett bizerei czímzetes apátságot kapta. Az 1901. választások alkalmával szabadelvű programm alapján Nagy-Becskereken országgyűlési képviselővé választották. Meghalt 1905.
Munkái:
1. A legújabb kor története. I. Napoleon bukásától III. Napoleon bukásáig 1815-1871. Menzel, Springer, Horváth s mások művei után átdolgozta. Bpest, 1879-80. Négy kötet. (2. kiadás. Nagy-Becskerek, 1899. két kötetben.)
2. Európa története a franczia forradalom kezdetétől a bécsi congressusig (1789-1815.) Menzel, Weisz, Horváth, Springer és mások művei után írta. Nagy-Becskerek, 1890. Két kötet.
3. Világtörténet. Irta Weisz Ker. János. A harmadik javított kiadás után többek közreműködésével ford. és kiadta. Temesvár és Nagy-Becskerek, 1897-1905. Huszonegy kötet.
Pallas Nagy Lexikona XV. 343., XVII. 610. lap.
Vasárnapi-Ujság 1901. 48. sz. arczk., 1905. 17. sz. (Nekr.)
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 365. l.