megyei főjegyző, a szépirodalom egyik úttörője, Sz. Ferencz községi jegyző és dabasi Halász N. nemes szülők fia, szül. 1816. febr. 12. Kőrös-Tarcsán (Békésm.); középiskolai tanulmányait a szarvasi és mezőberényi gymnasiumban végezte, a jogot Debreczenben és Eperjesen tanulta; joggyakorlatot Békés-Gyulán és Pesten folytatott, hol Erdélyi János, Vahot Imre és Sándor az irodalmi működésre buzdították; főleg Pulszky Ferencz és Sárosy Gyula buzdítására a népköltészetre adta magát. Az 1839-40. pozsonyi országgyűlés alatt Békés megye egyik követe br. Wenkheim Béla mellé országgyűlési írnoknak neveztetett ki. 1840. az ügyvédi vizsgát letette és szülőföldjére visszatért; pert sohasem vállalt, hanem özvegy édesanyjának a gazdálkodásban segített, a mellett folyton írogatott. 1843-ban megválasztották Békés megye aljegyzőjévé, 1848-49-ben a megye főjegyzője volt. Azontúl hivatalt nem viselt. 1865-ben Békés városa egyhangúlag országgyűlési képviselőnek választotta. 1868 után ismét gazdálkodott, visszatérvén B.-Gyulára a hol inkább gabonakereskedéssel foglalkozott. Az 1873. bécsi világkiállítás alkalmával, ő volt békésmegyei kiállítóbizottsági elnök. Meghalt 1875. Kőrös-Tarcsán.
Népdalai a következő szépirodalmi lapokban és zsebkönyvekben jelentek meg: Jáczint (1836), Aglája (1838), Regélő (1839), Emlény (1841), Honművész (1839), Athenaeum (1840-41), Nemzeti Almanach (1841), Regélő Pesti Divatlap (1842-44), Pesti Divatlap (1844-46); czikkei a Pesti Naplóban (1856. 371., 1857. 13., 14., 73-75. sz. Kőrös-Berettyó szabályozása).
Munkája: Czimbalom, mellyen a ki olvasni tud, negyven új dalt verhet. Az ifjú közönségnek készítette és kiadta. Buda, 1843.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók II. 390. l.
Vasárnapi Ujság 1868. 46. sz. arczk., 1875. 8. sz. (Nekr.).
1875: Békés 10. sz. (Bonyhai Benjámin), Magyarország és a Nagyvilág 9. arczk., Budapesti Közlöny 40. sz., Győri Vilmos, Koszorú 518. l. és Szalay László szíves közlése Bécsből.