pozsonyi kanonok szül. Szilvágyon (Vasm.) 1730-ban, mint esztergomfőmegyei pap Nagyszombatban kezdte hallgatni a bölcseletet. 1736 táján fölszenteltetett és idővel az álistáli (Pozsonym.) plébániát kapta, egyúttal a fölkelő magyarok tábori papja is volt. 1749. febr. 5. galánthai plébános lett. 1758-ban pozsonyi kanonokká neveztetett, azután pedig a budai Széchenyi-seminarium kormányzójává. Meghalt 1767. okt. 31. Budán.
Munkái:
1. Fera pessima Gonosz fenevad, az az: A sárga, vagyis halaván lovon ülő kegyetlen halál, melylyet T. N. és V. Csemi Józseff uramnak, Sleziában hadakozó T. s N. Posony vármegyebeli lóvasrenden lévő militiában érdemes vitéz zászlótartónak boldog elnyugovása után szomorú el-temetésekor meg-hidegült tetemei felet valamentényére le-ábrázolt 1741. eszt. Nagy-Szombat, 1742.
2. Drágalátos halála, vagy-is csendes álma, boldog által-költözése, és bátorságos örök nyugodalma Mélt. Padányi Biró Márton uramnak, veszprémi püspöknek... mellyet szomorú halottas pompájának alkalmatosságával élő nyelvel magyarázott Szent Mihály havának 15. napján. Buda, 1762.
Petrik Bibliogr.
Zelliger Alajos, Egyházi Írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 497. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum. Strigonii, 1894. 952. l.