Kezdőlap

Szalay József

az 1848-49. szabadságharcz neves hőse, mártirja, ősi család sarja, Sz. György és Böszörményi Rozália fia, szül. 1830. szept. 15. Tisza-Várkonyon; tanult Nagy-Kőrösön, Kecskeméten és Pozsonyban, hol philosophiát hallgatott és megtanult németül. 1848-ban a honvéd-vadász zászlóaljba lépett, 1849. jan. hadnagygyá, s jún. főhadnagygyá nevezték ki. Midőn 1849. jún. 19. Lázár Vilmos őt egy szakasz vadászszal a Bártfa felé vezető országúton a honvédhuszár előőrsök támogatására küldte, a kozákok a zabovai kocsma előtt összevagdalták. Eperjesen nyolcz hónapig ápolták; azután felgyógyult s 1850. márcz. Várkonyra, majd Nagy-Körősre hozták haza; azonban csonka-béna karjaival munkaképtelen maradt és a honvédsegélyező-bizottság által részére megállapított csekély nyugdíjból tengette a »csonka hős« napjait Nagy-Kőrösön, hol a társadalom tisztelt alakja.

Munkája: Egy honvéd élményei. (Visszaemlékezések). Bpest, 1888. (Hazánk IX., X. kötetben. hat közlés).

Nagykőrösi Hírlapok 1899. 25., 26. sz. (Tóth József).

Ádám Gerzson, Nagykörösi Athenás. Nagykörös, 1904. 278. l.