Szalkai (Zalkán vagy Mátézalka) László
esztergomi érsek, szül. 1475 körül az erdélyi határszélen; Sárospatakon tanult, azután külföldi egyetemekre ment. A kir. cancelláriába jutván, II. Lajos király figyelmét magára vonta s megnyerte kegyeit, a mi miatt irígység tárgya volt. 1513. váczi püspök, majd kincstárnok lett, 1522. egri püspök, 1524. máj. 6. pedig esztergomi érsek. Sz. ekkor még csak a kisebb egyházi rendeket bírta. Érsekké kineveztetése után szentelte őt föl Campeggio bibornok pápai legatus áldozópappá és püspökké. A törökök elleni hadjáratban jelentékeny csapat élén kisérte a királyt s Mohácsnál 1526. aug. 29. vele együtt elesett.
Ifjúkori jegyzetei közt 1490-ből Theodul Eklogája számos sorközi magyarítással van ellátva, a mi valóságos phraseologiai adalék-tárt képez. (Ujabban kiadva a Nyelvtud. Közleményekben XXV. 452-459. l. Ism. M. Könyvszemle 1877. 288. l., Irodalomtört. Közlemények 1897. 64. l.)
Körlevelei említtetnek: Ladislai Archi Episcopi Strigoniensis Literae ad Decanatus Cibiniensem et Brassoviensem. Budae in Festo assumptionis Gloriosissime Virginis Mariae a 1524. datae.
Az esztergomi káptalan könyvtárában van egy csinos régi kisrétfüzetű kézirat, melyben egyházi naptár, egyházjogi, bölcseleti, rhetorikai, aesthetikai, bölcsészeti stb. dolgozatok foglaltatnak. Ezen kéziratban öt ízben olvasható az egyes értekezések végén: «per me Laszlonem de Zalka». Ezen kézirat annál becsesebb, mivel ez az egyedüli reánk maradt hazai tankönyv a középkorból.
Ursinus Velius Gáspár 1526-ban megjelent munkájában nagyon magasztalja Sz. bőkezűségét, bölcseségét és tudományát, a kinek ugyanott néhány latin versét is közi.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893., 498. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 1113. sz.