gróf, val. b. t. tanácsos, kir. tárnok-mester, miniszterelnök, Sz. József gróf udvari tanácsos és báró Orczy Anna fia, szül. 1832. nov. 1. Pesten; közép- és felső iskolái, valamint jogi tanulmányai befejezése után a közélet terére lépett. Huszonnégyéves korában alapította a külső-szolnokvármegyei gazdasági egyesületet és viselte annak elnöki tisztét 1867-ig. 1860-ban Heves és Külső-Szolnok vármegye első alispánjává, a szolnoki kerület pedig országgyűlési képviselővé választotta. 1865. ismét ezen kerületet képviselte az országgyűlésen s itt a hatvanhetes bizottságnak s az első delegácziónak tagja volt. 1867. Heves vármegye főispáni helytartója, 1869. belügyminiszteriumi miniszteri tanácsos, 1870. közlekedésügyi miniszteri államtitkár lett (e hivatalról azonban egy év mulva lemondott) s ugyanakkor az országgyűlésen a galgóczi kerületet képviselte. 1873. az abádi kerület képviselője, 1873. márcz. 5-től 1875. márcz. 2-ig belügyminiszter volt és nevével több sikeres pénzügyi művelet (rente-konversio) van kapcsolatban. 1880. ápr. 14-24. a közmunka és közlekedésügyi miniszterium ideiglenes vezetésével is megbízatott. 1889. ápr. 9. földmívelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, 1890. márcz. 15. Tisza lemondása után miniszterelnök és belügyminiszter lett. Alatta került tárgyalás alá a vármegyei közigazgatás és autonomia rendezéséről és a konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat s ekkor került felszínre az egyházpolitikai kérdés, melyre nézve közte és minisztertársai között véleménykülönbségek merülvén föl, 1892. nov. 21. letette a miniszterelnöki tárczát. 1894. jan. az egyházpolitikai javaslatok miatt kilépett a szabadelvű pártból, az 1897-1901. országgyűlésre pedig nem vállalt képviselői mandátumot és maradt a főrendiház tagja. Az 1897. egybehívott katholikus autonomiai kongresszusnak, az általa kiküldött 27 tagú bizottságnak és az 1899-1900. Bécsben ülésezett delegácziónak is elnöke volt. 1900-ban tárnokmesterré nevezték ki. Az aranygyapjas-rend vitéze, a Szent István-rend nagykeresztese, az I. oszt. vaskorona, az I. oszt. porosz vörössas-rend és a franczia becsületrend lovagja volt. Meghalt 1905. jan. 21. Abbaziában.
Czikkei a Vadász- és Vesenylapban (1858. A tiszavidéki közös ménes és lótenyésztési egylet terve, 1859. Tudósítás és felszólítás a k. szolnokmegyei közös ménes ügyében); a M. Gazdában (1859-1860. A k. szolnokmegyei lovar- és gazdasági egylet); a M. orvosok- és természetvizsgálók Munkálataiban (XIII. 1869. Búcsúbeszéde az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén); a Földművelési Érdekeinkben (1882. Állami jószágok eladása). Országgyűlési és főrendiházi beszédei a Naplókban vannak.
Munkái:
1. A szolnokmegyei lovar- és gazdasági egylet Évkönyve. Első évfolyam 1857. A választmány nevében kiadta... Pest, 1858. (2. évf. 1858., 3. évf. 1859. U. ott, 1859-60.).
2. Államköltségvetési tanulmányok. Bpest, 1879. (Különny. a Nemzetgazdasági Szemléből).
3. Sz. Gyula gróf pénzügyminiszter beszéde a képviselőház 1881. jan. 28. ülésén. U. ott, 1881.
4. Az egyenes adótörvények és szabályok hivatalos összeállítása. U. ott, 1882. (Ism. Nemzetgazdasági Szemle).
5. Gróf Szapáry Gyula taksonyi gazdaságából az 1896. évi országos kiállításon bemutatott tárgyak jegyzéke és a taksonyi gazdaság leirása 1859-től 1895-ig. Összeállította a tulajdonos. U. ott, 1896. ápr. (Térképek, rajzok és fényképekkel).
Hölgyfutár 1859. 54. sz.
M. Mágnások életrajza és Arczképcsarnoka. 1865. VI. 20. l. Kőny. arczk.
Nemzeti Képes Naptár 1874. 95., 97. l. arczk.
Szinnyei Könyvészete. Szabadelvű Naptár 1885-re 261. l. arczk.
Vasárnapi Ujság 1889. 15. sz. arczk., 1891. 29. sz. arczk., 1905. 5. sz. arczk.
Ország-Világ 1890. 11. sz. arczk.
Graf Julius Szápáry an der Spitze Ungarns. Leipzig, 1891.
Pallas Nagy Lexikona XV. 415., XVIII. 619. l. és Pótlékkötet 1904. II. 642. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 60. l.
Agrár Album. Bpest, 1902. 57. l. arczk.
M. Állam 1905. 18. sz. és gyászjelentés.